Három múzeumlátogatás:kultúra-szépség-boldogság túra
Kihasználva a gyönyörű őszi időt, felruccantunk Pesten lakó barátnőnk hívására egy kis kultúra-szépség-boldogság túrára. Meglehetősen sűrű programot állítottunk össze. Első utunk a nemrégen megnyitott Dél-Kelet Ázsiai Aranymúzeumba vezetett (Andrássy út 110), ahol a tulajdonos-alapító dr. Zelnik István tartott tárlatvezetést.
Az elegáns palota, az előkertben álló szobor megteremtette az alaphangulatot. A hátsó kert láttán pedig szemünk-szánk tátva maradt a csodálkozástól.
Vízesés, csobogó, szobrok, padok, álomszép növények, ezerféle orchidea! Minden jelző kevés és semmitmondó a látványhoz képest, ami fogadott bennünket! No és a kiállítási tárgyak! A döbbenetesen gazdag délkelet-ázsiai gyűjtemény, a páratlan szépségek, az áhítatosan csoszogó látogatók ámulata különös hangulatot teremtettek.
Dr. Zelnik István a tulajdonos büszkeségével vezetett körbe bennünket, a tárgyak eredetét és értékét sorolva, nem titkolva a múzeum nyitásának nehézségeit sem. Elbűvölve keringtünk ebben a csodák palotájában, ahol minden együtt van: ízlés, elegancia, érték és élmény. A látogatásunkat a múzeum kávézójában fejeztük be, ahol mindannyian elpilledten üldögélve, sóhajtozva idézgettük a látottakat.
Következő állomásunk a Honvéd u. 3. volt, a Magyar Szecesszió Háza, az ún. Bedő-ház. A múzeum anyaga Vad Tivadar építési vállalkozó – az épület felújítója – és feleségének gyűjteménye.
Nagy élményt jelentett az épület is, de még inkább a három szinten felhalmozott korabeli bútorok, lámpák, dísztárgyak tömege! Ritkán lehet ennyi szép bútort, vázát, tálat látni, ilyen töménységben tobzódó szecessziós motívumokkal. Már káprázott a szemünk a kék-zöld-lila indáktól, virágoktól!
Hiába, a szemünk is tud "jóllakni", szinte már sok volt a jóból! Pedig még ezután következett a Nemzeti Galéria, ahol a Markó Károly és köre című kiállítást tekintettük meg, és nem kímélve lábainkat, bizony minden kiállított képet megnéztünk!
Elámultunk, milyen sok képet festett Markó Károly, és mennyire tehetséges festők voltak a gyermekei is.
A végére már nagyon elfáradtunk, szinte csak vánszorogtunk. De megérte! Ennyi szépséget egy nap alatt bejárni nem csekélység, büszkék is voltunk magunkra!
Az öt szegedi "régiség" nevében: Brigitta
