BORONGÓS, ŐSZI HÉTVÉGE
Mit csinál az ember egy őszi borús szombaton, amikor nincs semmi különös program?
Hát például takarít. Szépen, kényelmesen. Nem kell sietni, nem jönnek vendégek, nem vonz a telek a megannyi halaszthatatlan kerti munkával és a jó idővel, amit ki kell használni. Ilyenkor az ember/az asszony nekiáll, hogy bepótolja mindazt, amit egész nyáron elmulasztott. Előveszi a monstert, azaz a gőzölős szörnyet, melyet élete párjától kapott ajándékba. De ez olyan high-tech, hogy kell hozzá egy férfiember, aki összerakja, beüzemeli, kipróbálja. Aztán a padlón való négykézláb súrolás már igazán asszonynak való munka. És ha kész, lehet gyönyörködni benne, hogy csillog-villog a konyha padlója, Lucy cica még majd hasra esik rajta.
Ebéd után az emberasszony behúzódik egy kényelmes fotelbe (kit érdekel a mosogatás), odakészít maga mellé egy kis nassolni-való aszalt szilvát, diót és almát (na meg teát, mert sokat kell ám inni) és előveszi könyvklub-béli kötelező olvasmányát (Olov Per Enquist: Egy másik élet), miközben férjuram lefekszik, hogy kipihenje a főzés (ez nálunk gyakran férfimunka) és a monster okozta fáradalmakat.
Már késő délután van, valahová jó lenne kimozdulni. Gyors keresgélés a szokásos klubok és rendezvények között, semmi érdekes. Akkor ez most a legjobb alkalom lesz, hogy meglátogassuk a nagynéniket, akiket mostanában alaposan elhanyagoltunk, pedig mennyire várnak mindig. A nagynénik örömmel nyitnak ajtót, finom sütivel traktálnak, megbeszéljük a világ folyását és felidézzük a számtalanszor emlegetett régi, közös élményeket. Azt nem lehet megunni, hogy valaki még emlékszik Apura, amikor ő még fiatal volt. Sőt, egyre többször akarom hallani, hátha valami új részlet derül ki.
Este a tévé előtt. Életem párja krimit néz, szerencsére fülhallgatóval, így én közben tudok olvasni. Kisomfordálok a konyhába. Nézzük csak, talán már megszilárdultak a birsalmasajtok, egyet csapra verek, azaz cikkekre vágom, megkóstoljuk. Kicsit még puha, de az íze isteni. Maga a megtestesült, konzervált nyár. Mikor is lesz megint tavasz? Mindjárt idevarázsolom magamnak, csak néhány kattintás a "képek" mappában és már ott is vagyok a tavaszi kertben, virágzik a pitypang és a gyöngyvessző, nem is tudom hová nézzek, tobzódik a természet a monitoron.
De hol van az még! Egy hosszú tél van előttünk. Hogy bírjuk ki tavaszig? ….
Cecilia
