2012. máj 04.

HAJNALI ÉBREDÉS

írta: Adam G. Steve
HAJNALI ÉBREDÉS

 
Bosszantó, ha az ember felébred hajnali négykor, holott nyugodtan alhatna. De ha már így történt, némi forgolódás után felkelek. Óvatosan kinyitom a teraszajtót – madárfütty koncert csábító zenéje áramlik be a lakásba. Világosodik, de az utcai lámpák még égnek.  Kicsit hűvös van kinn,  beburkolózok egy takaróba és kiülök a teraszra. Lucy cica odaül mellém és együtt hallgatjuk az ostorfákról jövő  hajnali rigófüttyöt. 
Aztán hirtelen egy élesebb hang hallatszik, és egy nagyobb testű madár repül át a kerten. Távolabb egy vonat zakatol ütemesen, majd a rigófüttybe  galamb öblös turbékolása vegyül. Szeretem ezt a hangot, gyerekkorom világára emlékeztet. Ahogy világosodik, úgy bontakoznak ki  a fügefa karéjos levelei és a szépen nöddögélő fügék. 
 
álomkert
 
 
Szeretek korán ébredni és korán kelni. Este viszont már semmire se vagyok jó. Ilyen a biológiai órám. Már iskolásként  se tudtam este tanulni, inkább reggel keltem fel nagyon korán, és akkor pillanatok alatt tudtam elsajátítani azt, amihez este órák kellettek volna. Most, hogy már nem járok el dolgozni,  a reggel lett a legtermékenyebb napszakom. Ilyenkor csodákra vagyok képes, mindenféle  régen halogatott  tevékenységet reggelre kell időzítenem. A háztartási munka nagy részét  is ilyenkor végzem el, rádióhallgatás közben. Aztán ahogy telik a nap, úgy fogy, folyik el az energiám. Délutánra már ahhoz sincs erőm, hogy egy telefonbeszélgetést kezdeményezzek.
 
De a hajnal az én órám. Az utcai lámpák kialudtak és a nap sugarai kezdik elárasztani a kertet. A hűvösséget langyosság váltja fel, már nem kell a takaró, nyújtózok egy nagyot, sőt  tornagyakorlatokra vetemedem. Megpróbálok egy egész napra való energiát begyűjteni.   
 
 Cecilia
Szólj hozzá