Már hónapok óta csak nőttön-nőtt bennem a vágy Franciaország iránt. Ezen csodálkozni való nincs is az esetemben. Mint franciaszakos a szegedi egyetemen  nagy boldogságomra megkaptam 1967-ben a három hónapra szóló ösztöndíjat a Monpellier-i Egyetemre -, de akkori egyéves moszkvai ösztöndíjam miatt halasztást kértem a francia ösztöndíj esetében, amit meg is adtak. A 68-as párizsi diáklázadások után azonban a francia kormány azonnali hatállyal időlegesen felfüggesztette a szocialista országokból való diákok fogadását, így ez az ösztöndíjam akkor elúszott. Most, hogy harmadik éve nyugdíjas vagyok, s időm van bőven, kapva kell kapnom a lehetőségen, hogy pótoljam az elmúlt évtizedekben elmulasztott lehetőségeket, így Franciaország személyes megismerését, ami elengedhetetlen a francia nyelv és kultúra szerelmesének a boldogsághoz. Ezt az érzést, ezt az olthatatlan belső nyugtalanságot a Franciaországba való utazás iránt felerősítették a francia televíziók, az ARTE, a TV5Monde általam igen kedvelt műsorai.

 

 

 

 

 

 

A mostani út során - immár 65 évesen - nosztalgiázhattam: a pompás virágköntösbe öltözött, szépen nyírt gesztenyefák alatt újra járhattam az Ady, és más magyarok által is megénekelt híres párizsi sugárutakat, mint az avenue Saint Michelt és a bulvárokat, láthattam az elnökválasztás második fordulója előtti napok lázában égő nagyváros mindennapi életét, a plakát- és falfelirat háborút a két jelölt hívei között, s újraláthattam a Luxemburg-kerttől a Tuileriákig a leghíresebb parkokat, a Notre Dame-tól a Madeleine székesegyházig, az Operától a Bastille-térig, vagy a Vogézek tere látványosságig mindent. Mindent egy kis plusszal, vagy mindent egy kicsit más szemmel. Például a híres Montmartre keskeny, emelkedő, ereszkedő girbe-gurba utcácskáinak bebolyongása után a Párizs fölött büszkén pózoló hófehér Sacré Coeur székesegyház mögött szerényen megbúvó szürke templomocskába, a Notre Dame de Monmartre-ba tévedtünk be, ahová most jutottam el először. Ezt követően sétáltuk körbe a Sacré Coeurt, ahol a franciák nagy szentje, Sainte Therese 125 éve oda történt zarándoklata alkalmából tartottak különleges miséket, s nyílt kiállítás ereklyéiből, s hófehérbe öltözött apácák kórusa angyalinak tűnő, magashangú éneke árasztotta el a hatalmas templom belsejét.

  De nagyon sok helyre életemben először jutottam most el, mivel a 1995-ös egy hét során nem volt időnk ezekre a helyekre eljutni. Pl. most bebarangolhattuk a Boulogne-i erdőt, Párizs leghatalmasabb parkját a francia főváros Rózsadombja, a XVI. kerület tőszomszédságában. Láthattuk a joggingoló középkorúakat, a baráti társaságban a hatalmas tó körül bóklászó és társalkodó idősek csoportjait, a babakocsikat toló fiatal szülőket. Onnan hazafelé tartva egyszer csak a XVI. kerület gazdagjainak pompás, magas palota együttesei között megpillanthattunk egy kis ötszobás földszintes házikót, ami Honoré de Balzac háza volt egykor, ahol alkotásai java megszületett.