Harmonikus  időskor

Az öregségtől  sok mindenért félünk, szorongunk, pedig sokat tehetünk, hogy  életünk utolsó harmada  élvezhető és élhető legyen.  Ehhez meg kell változtatni azt a szokásos magatartást, hogy ráérünk majd foglalkozni a kérdéssel, ha oda jutunk, pedig némi előretervezés sok gondtól kímélhet meg bennünket.

Azok, akik még dolgoznak, de nyugdíjas koruk belátható közelségbe került már, jobban tudnak fókuszálni a témára. Az egyik félelmünk, hogy hogyan foglaljuk majd el magunkat, ha már nem lesz fix munkánk, munkahelyünk. Aki  teheti, próbáljon meg jó előre kialakítani olyan kapcsolatokat, elfoglaltságot, amit majd nyugdíjas korában is – nyilván csökkentett időben – végezhet.  Az emberek többsége számára igen frusztráló, ha munkája teljesen, és egyik napról a másikra szűnik meg. Főként férfiak tudnak ettől nagyon szenvedni.

Akinek nem sikerül  a munkájával kapcsolatos nyugdíjas elfoglaltságot találnia, az bátran belevághat valami szakmájától teljesen eltérő tevékenységbe, netán olyanba, ami hobbijához áll közel, esetleg  addig megvalósítatlan terveit váltja valóra. Ebből van egy csokorra való példám szűkebb környezetemből. Mérnök barátunk nyugdíjasként ifjúkori optikusi képzettségét hasznosítva  szemüveg ügynöki vállalkozásba fogott, orvos felesége pedig a cég könyvelési feladatait vállalta magára. Egy másik barátunk a diplomáciai  pályafutását  befejezve szülei házába költözött el és ott gazdálkodik élvezve a vidék nyugalmát. Adminisztratív munkából  nyugdíjba ment barátnőm bébiszitteléssel köti le magát, egy tanítónő szomszédom pedig főzést vállal mások otthonában.

Ahol a családban van szükség a fiatal nyugdíjasra, ott nem kérdés, hogy mit kezdjen magával. Unokáink körül mindig elkel a segítség, és ez az elfoglaltság, bár fárasztó, sok örömöt, élményt jelent és a jó érzést, hogy szükség van ránk. Ahol  idős szülőt, netán beteg házastársat kell gondozni, ott nagy kíhívásnak vagyunk kitéve.

Az öregség másik nagy mumusa az elmagányosodástól való félelem. A munkából  kimaradva  leszűkül az a kör, akivel kapcsolatban állunk, s ha nem figyelünk oda, alig egy évtized alatt  egy tucat emberre szűkül le  kapcsolataink száma. Ez különösen érvényes az egyedül élőkre. Ezért jó előre gondolkodni e tárgyban is. Régi, baráti, rokoni  kapcsolatok felelevenítése, elfeledett, vagy új hobbik kialakítása sok emberi kapcsolatot is eredményez. Igaz minderre kevésbé van időnk, amíg dolgozunk, így ez szükségszerűen már a friss nyugdíjas lét  első ténykedéseinek egyik lehet. Itt is van néhány jó példám: egy barátunk ifjúkori zenészi hobbiját elevenítette fel, és a pár éve létrehozott zenekara már szép sikerekkel büszkélkedhet. A régi kapcsolatok felelevenítésére a magam példáját tudom felhozni. Először a meglazult rokoni kapcsolatokat fűztem szisztematikusan szorosabbra, majd az iwiw-en és a Facebookon keresztül a régi osztálytársakat, munkatársakat és szomszédokat hívtam  elő a múlt homályából. Elmondhatom, hogy nagy örömömet lelem ezekben a régi-új barátságokban.

Sok példa van arra, hogy nyugdíjasként a kert, a telek válik a megváltozott élethelyzet központjává. A kertészkedés nagyon le tudja kötni az ember energiáját  és sikerélményt biztosít – a megtermelt javakról nem is beszélve. Sosem késő hobbikertet venni, én már 50+ voltam, amikor rám tört a kapirgálási ösztön, pedig előtte  sosem volt  ásó a kezemben.

Végül nem mehetünk el szótlanul az egészség kérdése mellett sem. Azt hiszem ettől tartunk a leginkább, azaz, hogy idős korban betegek, elesettek kiszolgáltatottak leszünk. Az egészséges életmód,  a helyes táplálkozás és a testmozgás idős korban is elengedhetetlen. Ennek a témának érdemes majd egy külön írást szentelni.

Cecilia