2013. már 05.

Kukoricamálé - gyermekkori emlékekkel

írta: Régiségek blog
Kukoricamálé - gyermekkori emlékekkel

A napokban vendégségben jártunk, és a háziasszony saját készítésű kukoricamáléval kínált meg bennünket. Nagyszerű élmény volt a régi, gyerekkori édességet megízlelni. Megkértem Lucát, hogy írja le a receptet és a hozzá kapcsolódó emlékeit, - készítettem néhány felvételt is a süteményről. Ezúton osztom meg a receptet és a fényképeket a blog olvasóival. Nagyon tetszik, hogy nem kell a hozzávalókat méregetni, lazán lehet a mennyiségeket kezelni. Cecilia

Recept

Végy öt tojást, a sárgájukkal keverj habosra egy 3 dl-es bögrényi cukrot, majd egy negyed kiló margarint. Reszelj bele citromhéjat, és nyomjál bele citromlevet tetszésed szerint, egy kis vaníliás cukor sem árt bele. Tegyél a masszához két 3 dl-es bögrényi kukoricalisztet, egy fél sütőport, amikor jól összekeverted, add hozzá az 5 tojás felvert habját. Erősen kivajazott (de nem lisztezett) tepsibe öntöd, elsimítod, majd kicifrázod egy kis szilvalekvárral, és zsupsz be a forró sütőbe. Egy ideig nagyobb hőmérsékleten süsd, majd amikor feljött, akkor lejjebb veszed a hőt, és addig sütöd, amíg szép, piros nem lesz, na meg a beleszúrt villára, hústűre sem ragad semmi. Körülbelül 3/4 óra alatt sül meg. Rém egyszerű, olcsó édesség, még mérleg sem kell hozzá.

A képen látható máléra több éves, utolsó üveg, magam főzte szilvadzsem került (nem lekvár), azért látszik darabosnak. Ősrégi, anyai ági recept; szilvaresztnek is hívják. Szerintem minden savanykás lekvár jó rá - kontrasztként az egyébként elég édes tésztához. Ízlés szerint ki-ki tányérjában is tehet még rá a lekvárból. A 91 éves Lencsi unokatestvérem ezzel várt, amikor elmentem hozzá. Tőle kaptam meg a receptet.

m__l__t__lon1.jpg

Emlékek

Anyám mesélte, hogy az I. világháborúban, amikor a búzaliszttel már spórolni kellett, mert a katonáknak szállították a zömét, nagyanyám bevonta a málét "tunkmasszával" (azt most főzőcsokoládénak hívják), és ünnepi édességként szolgált, "kukoricatorta" néven. Egy másik gyerekkori édesség, amire szívesen emlékszem vissza, a görhe volt. A nagyszülői házban kisgyerekként a többi gyerekkel együtt vártuk, hogy Etel néni kihúzza a kiskonyha kemencéjéből a görhét, aminek főtt kukoricadara volt az alapja, nem kukoricaliszt, és a tojás egészben került a tésztába. Csomókat rakott belőle a hatalmas, kerek tepsire (olyankor lángos is sült, mert kenyérsütés után történtek ezek a dolgok). A csomók - kisebb zsemle méretűek - pedig ropogósan, piros-barnán kerültek ki a kemencéből. Úgy ugrottunk rá a tálra kirakott görhére, mint az éh tyúk... Jó most erre visszaemlékezni.

Luca

Szólj hozzá

emlékek édesség recept gyermekkor