forrás: http://www.40_felett.abbcenter.com

Amióta a „Lovakat lelövik, ugye?” című film főszerepében láttam, Jane Fonda kedvenc színésznőim közé tartozik. Túl a hetvenen, még mindig remekül néz ki, és aktívabb, sőt boldogabbnak mondja magát, mint valaha. Az Oscar-díjas színésznő, fitness-guru, béke aktivista, aki a vietnami háború idején még az amerikai kormánnyal is szembe mert szállni a szerinte meghalni küldött amerikai katonák érdekében, új küzdőtért talált magának. Mostanság azért harcol, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy az életük harmadik felvonását élőknek új értelmet kell adniuk az utolsó évtizedeiknek, és saját példájával bizonyítja, milyen életerősek, energikusak és boldogok tudnak lenni az idősek.

Az alábbiakban összefoglaltam egy erről szóló beszédének tartalmát, mely a YouTube-on magyar felirattal meg is tekinthető itt: Jane Fonda beszéde

A múlt évszázad legnagyobb forradalma az életkor meghosszabbodásának forradalma volt. Átlagban 34 évvel élünk tovább, mint dédszüleink. Ez azt jelenti, hogy az életünk egy emberöltővel hosszabbodott meg. A kérdés az, hogyan éljük meg ezt az időszakot, életünk harmadik felvonását. Az öregedés egyáltalán nem egy kóros jelenség, hanem potenciál, azaz lehetőség. És ez a lehetőség nem csak a szerencsés keveseké. Kutatásokból az derült ki, hogy a legtöbb 50 feletti ember jobban érzi magát, kevésbé stresszes, kevésbé ellenséges, kevésbé aggódó, mint fiatalabb korában volt. Néhány tanulmány azt állítja, hogy még boldogabbak is vagyunk. Tudósok, filozófusok, orvosok is kezdenek másként tekinteni erre a harmadik felvonásra, mint életünknek egy olyan szakaszára, amiben még képesek vagyunk szellemi fejlődésre.

Jane Fonda fiatalon
forrás: commons.wikimedia.org_.jpg

Az antidepresszánsok sora áll mögöttem. Ahogy közelítettem a 40 felé, reggelente felkeléskor az első 6 gondolatom mindig negatív volt, amitől megijedtem. Azt gondoltam, te jó ég, micsoda rigolyás öregasszony leszek. De most, hogy a harmadik felvonásom közepén tartok, azt veszem észre, hogy sose voltam boldogabb. Olyan erőteljes bennem ez a jólét érzés. És arra jöttem rá, hogy most, amikor az öregkor derekán járok, szemben azzal amikor még kívülről szemléltem – az öregedéstől való félelmem is elmúlt. A 60-ik születésnapomhoz érve azon gondolkodtam, mit is kell véghezvinnem ebben az utolsó felvonásban.

Rájöttem, hogy ahhoz, hogy tudjam hová tartok, azt is tudnom kell, honnan jövök. Így aztán visszanéztem, és tanulmányoztam az előző két felvonásomat, próbálva megérteni, ki is voltam tulajdonképpen.

Rájöttem, hogy  a folyamat, amin keresztülmentem - ami a pszichológusok elnevezése szerint életösszegzés, - képes új jelentőséget, tisztánlátást és értelmet adni az ember életének. Felfedezhetik, mint ahogy én is tettem, hogy egy csomó dolog, amiért magunkat hibáztattuk, nem a mi hibánk volt, mi rendben vagyunk. Ezért  képesek lehetünk visszamenni a múltba és megbocsájtani nekik, megbocsájtani és magunknak is.

Képesek vagyunk felszabadítani magunkat a múltunk alól. Dolgozhatunk azon, hogy megváltoztassuk a múlttal való kapcsolatunkat. Ha mi vissza tudunk menni és újradefiniálni magunkat, és kerek egésszé válni, ez bizony kultúraváltást fog eredményezni, és például fog szolgálni a fiatalabb generációk számára, hogy újra tudják fogalmazni ők is az életüket – fejtette ki nézeteit Jane Fonda.

Cecilia