Hogy vagytok nyuggerek? - kérdezi némi malíciával nyugdíj előtt álló barátunk. Hogy hogyan is vagyunk?  Én speciel egész jól.  Persze nem ment könnyen az átállás egy rohanós, aktív életmódból egy nyugis nyuggeresre. Kihívásként élem meg, hogy hogyan lehet egy összeszűkült költségvetésből gazdálkodni. Most modellezzük  az „életszínvonal drámai zuhanása” elnevezésű stratégiai játékot.

Részletek a játékból. Hát először is vásároljunk olcsóbban, merthogy a nyuggernek van rá ideje, hogy megtalálja, hogy mi, hol olcsóbb.  Nem kell az embernek megvennie azt, ami a legközelebbi boltban, a leggyorsabban megvásárolható. Az áruházi akciók, ahol még pontokat is lehet gyűjteni, kellemes elfoglaltságot jelenthetnek a játékos kedvű nyuggereknek. Erre a feladatra unatkozó férjeinket sikeresen ráállíthatjuk (lásd életem párja). No meg ráér az ember a piacot háromszor is körbejárni, hogy megtalálja, hol a legolcsóbb mondjuk a krumpli. (Drága Nagymamámat hányszor kicikiztem ugyanezért….).

A turkálókat régebben is szerettem, szívesen vegyítettem a turkált rongyokat a márkás cuccokkal. Most a turkáltat a turkálttal kombinálom. Azután: a környezetvédelem jegyében autó helyett tömegközlekedjünk. Azoknak, akik négy évtizeden át ki sem szálltak a kocsijukból, és most kezdtek gyalogosan közlekedni, nagy élményben lesz részük, garantálom. Egy barátunk, miután Opeljét egy nyugdíjas bérletre cserélte, felháborodva mesélte, hogy mennyi a hajléktalan és a koldus az aluljárókban, hogy mekkora tömeg van a metróban, és, hogy milyen hideg van mostanában télen. - Isten hozott Magyarországon! – köszöntöttem.  Na és minek mennénk vidékre autóval, amikor vonaton nagyon kényelmesen és nagyon olcsón – 65 felett ingyen  - utazgathatunk.  Nyugdíjas jeggyel olcsón mehetünk moziba, ha délelőtti előadást választunk,  és olcsóbban vehetjük igénybe az uszodát korán reggel. Elvégre és utóvégre, mi más dolga van egy nyuggernek?

A - Kapcsoldleavillanytmertnagyondrága! – szlogen éppenséggel nem új, ehhez most  csatlakozott a – Nefolyasdfeleslegesenavizet! és a Kislángonhasználdagázt! nevű takarékossági akció, melyet felváltva mondunk naponta többször egymásnak.  Szerencse, hogy a most divatos újrahasznosítási- és csináld magad  láz  engem kifejezetten ösztökél, szárnyakat kapok, amikor pléh dobozokból, használt csomagolópapírból,  megmaradt fonalból, csipkéből  valami szép ajándékot alkotok.

Egyre többször jutnak eszembe szép emlékű Nagymamám és Anyukám fortélyai, hogy hogyan gazdálkodtak nyugdíjukból. Speciel annak az undorító szokásnak, hogy az ablakból nézzem, hogy mikor hozza a postás a nyugdíjat, ellen tudok állni. Inkább a számítógépen klikkelek bankszámlámra izgatottan minden hó 12-én, hogy megnézzem, megérkezett-e a nyögdíj.

Ez a szó nem tetszik számítógépem nyelvi ellenőrzőjének. Helyette ezt javasolja: nyög díj.

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192