Idős korban megnő a család fontossága
Nem kell már megosztanunk az időnket munka és család között
Elgondolkodtam, hogy miért élvez elsőbbséget számunkra idősebb korban a családunk, a velük töltött idő. Számomra ez különösen fontos és örömteli, hiszen ritkán találkozhatunk, mivel ők külföldön élnek.
Fiatalon is fontosak voltak számunkra a gyerekeink, szüleink, de időnket gondolatainkat meg kellett osztanunk köztük és munkahelyi, háztartási feladataink, gondjaink között. A régi fotók örömet, boldogságot tükröznek, de e mögött már a következő napi, heti teendők felhői tornyosultak.
Ma már sokkal felszabadultabban és türelmetlenül várjuk a pillanatot, hogy magunkhoz öleljük őket, kedvenc ételüket főzzük, a kisebb unokákat dajkáljuk, játsszunk velük, meséljünk nekik, a nagyobbakkal pedig megbeszélhessük napjaik örömeit, terveiket, barátaikat, szerelmüket /ha hajlandók erre/, első munkahelyüket, stb.
Szerencsés esetben együtt nyaralhattunk, kirándulhattunk, és gyönyörködhettünk színes világukban. Mivel azonban mozgásunk egyre inkább elnehezedik, legtöbbször megelégszünk azzal, ha otthonunkban fogadhatjuk, kényeztethetjük őket, vagy hozzájuk látogathatunk. Persze nekünk ez felér egy nyaralással, és legfőbb célunk, hogy örömet szerezzünk nekik, hiszen most ők élik át ugyanazt a megosztottságot munka és család között, mint mi fiatalon.
Azt veszem észre, hogy barátnőimmel is legkedvesebb beszédtémánk a családunk, hogy, hogyan boldogulnak az életben. Együtt örülünk a sikereiknek, együtt bánkódunk, ha baj éri őket. Büszkén mutogatjuk egymásnak az unokák, esetleg dédunokák fotóját, ünnepeljük, ha új kis élet született.
Úgy gondolom, hogy ebben a korban már mindnyájan megéltünk súlyos veszteségeket, egy-egy szerettünk távozását, így még jobban értékeljük azok szeretetét, akik mellettünk vannak, és nekik is minél többet, minél jobbat akarunk adni magunkból, nyomot hagyva magunk után. Nem tudhatjuk, hogy életünk utolsó felvonásában mennyi idő adatik még nekünk.
Eszembe jutnak édesanyám szavai, mosolyogtató szituációi, amelyeket sokszor emlegetünk a családban. Például, hogy éjszaka is képes volt a nála lakó felnőtt unokájának palacsintát sütni.
Remélem, hogy rólam is csak szép emlékek maradnak.
Egy idézettel szeretném zárni írásomat, amit nemrégiben olvastam a Nők lapjában egy interjúban, amit Rajkai Zoltánnal, a Katona József Színház színészével készítettek. "...amit másokért cselekedtünk, amit másoknak adtunk, az megmarad és tovább él, ha máshol nem, hát az emberek szívében és gondolataiban. Ez is az örök élet lenyomata."
A képek saját felvételek
Annaróza
Szerzői jogvédelem
Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!
