Egy gyermekotthonban. A képen látható gyönyörű festmény pár hete egy budapesti gyermekotthon ebédlőjének falán díszeleg, az otthon halmozottan sérült kis lakóinak és  gondozóinak nagy örömére. A festményt megalkotó hat fiatal nő, régtől fogva egy baráti társaság tagjai, többen közülük kisgyerekes anyukák. Közös bennük, hogy nagyon kreatívak, szabadidejükben szeretnek rajzolni és festeni – és legfőképpen  másoknak örömöt szerezni.

A dolog úgy indult, hogy  egy ismerősük, aki önkéntesként mesét olvasni jár egy gyermekotthonba, felvetette,  milyen jó lenne azt a kis sarkot, ahol  a mesélés folyik, feldobni valamivel.  Gabi fejében fogant meg a projekt ötlete, hogy egy festménnyel díszítsék a mesesarkot. Megalkotta a festmény tervét, és segítségül hívta barátnőit, akik lelkesen csatlakoztak hozzá a projekt kivitelezésében.   

Egy szép vasárnapon, a saját pénzen megvásárolt alapanyagokkal és egy diavetítővel felszerelkezve megjelentek a gyermekotthonban. A falra kivetített rajz körvonalait ceruzával megrajzolták, és már indulhatott is a közös festés.

Nem is tudni, ki örült jobban az alkotásnak, az ajándékozók, vagy az ujjongó  megajándékozottak. Gabi azt mondja mindenképpen folytatják, úgy tervezik, más gyermekotthonokban is megfestik életkedvet és örömöt sugárzó festményeiket.

Csodálattal tölt el, hogy rohanó világunkban, amikor az emberek megélhetésükkel, napi gondjaikkal, szűk családjukkal vannak elfoglalva, akadnak fiatalok (egy közülük, a lányom), akiknek van arra idejük és energiájuk, hogy szeretetben és anyagiakban szűkölködő gyerekeknek örömöt szerezzenek. És mindezt nem valamilyen szervezet felhívására, hanem csak úgy csendben, maguktól, saját kezdeményezésre és kivitelezésben. Csak mert jól esik másokon segíteni és örömöt szerezni.

Cecilia