A nagypapák-nagymamák talán egy kicsit jobban ráérnek, mint az elfoglalt, fiatal szülők: mindenkinek ajánlom, hogy jegyezzék le, örökítsék meg unokáik kedves mondásait, érdekes kérdéseit, morfondírozásait. Egy külön füzetbe, vagy épp a számítógépen nyitott, és folyamatosan vezethető fájlba írhatjuk, dátummal is megjelölve ezeket a kis „kincseket” - általában 2 és 8 éves kor közötti időszakban. A szülők dolgoznak, fáradtak, sietnek, nincs erre elég idejük. Meg talán ők is úgy érzik, mint mi, annak idején: az  aranyos, kedves mondásokat, a kisgyermeki logika ügyes és egyéni megállapításait úgyis képesek vagyunk észben tartani! Hááááááát …. nem mindig és nem mindet. Van közöttük néhány, amit gyakran emlegetünk, a többit csak ritkán idézzük, vagy talán el is felejtjük.  A róluk szóló füzetet, a kedves, vicces igaz történeteket később maguknak a főszereplőknek is érdekes lesz elolvasni, ráismerhetnek a gondolkodásuk alakulására, arra, hogyan ismerték meg a világot.

 Történeteim Panni lányomhoz (ő az Anyagyerek) és két kislányához, unokáimhoz (Kinga 12 éves, Petra 10 éves) kapcsolódnak.

Panni lányom derékig érő, szőke haját minden reggel egy hosszú copfba fésültem. 3. osztályos volt, amikor egyik nap, iskola után, nagy titokzatosan elém állt: - Édesanya, tudod ki az, aki belém szerelmes? - Kicsoda? - A Gergő – mondta elpirulva. - És honnan tudod, ő mondta? - Nem, dehogyis. Hanem … ma meghúzta a copfomat. - És mások nem szokták meghúzni? - Dehogynem! Ha elmennek a padom mellett, mindenki ránt rajta egyet… De a Gergő úgy húzta meg, hogy ne fájjon…

 +++

A 2 és féléves Kinga már majdnem szobatiszta. Az etetőszékben ül, ebédelünk. Egyszer csak megszólal: - Édesanya, van rajtam peluska? - Van. - Még szerencse…

 +++

 Nyári szünet van az oviban, velem vannak egész nap. A kislányok ebéd utáni alvása nem mindig megy simán. Sokszor két-három mese is kevés. Végre elalszanak. Csendben kiosonok és folytatom a lekvár főzést. Még 3 óra sincs, mikor Kinga megjelenik az ajtóban. - Hát te, mennyit aludtál? – kérdezem tőle. - Hát …, úgy fél métert…

+++

Petra a szobájuk ablakpárkányán áll (földszinten laknak), az ablakfélfába kapaszkodik. - Hát te hogy kerültél oda? – kérdezem tőle. - A Kinga is odakerült!… és az ablakban diadalmasan feltűnik a nővére is.

+++

Anyák napjára készülődnek. Az óvodában megbeszélik, hogy minden kisgyerek hívja meg az anyukáját, a nagymamáit és a dédikéket is az ünnepségre. Kinga boldogan mondogatja a verseket, mondókákat, dalol, rajzol, készülődik. Meghív persze engem is, és a dédikét is. Kis gondolkodás után egyszer csak ezt mondja:

- Tudod Mama, az összes nagymamám közül nekem a kedvencem a Dédike!

Macskánk sziámi-házimacska keverék, kékszemű. Kinézetre inkább a sziámi színeit, jellegzetes vonásait viseli. - Nagypapa, a mi macskánk igazi sziámi? – kérdezi kíváncsian Kinga. - Csak félig – hangzik Nagypapa tömör, szakszerű válasza. Kinga eltöpreng egy darabig, aztán megkérdezi: - Az első vagy a hátsó fele az igazi???

+++

Kinga és Petra nagy izgalommal bontogatják a karácsonyi ajándékokat. Sok dobozról, csomagról lekerült a szalag, a csomagolópapír, azt sem tudják, melyik játékot, mesekönyvet fogják kézbe. Kinga egyszer csak kiegyenesedik, (térdéig érnek a szétdobált papírok), szétnéz, és így szól a kishúgához:

         - Látod, Petra, azért mégis csak jók voltunk, ha ennyi ajándékot kaptunk!

+++

A kislányok életkora 4 és 6 év. Várjuk a TV mesét, nagyon várjuk (közben a tv készülék ki van kapcsolva). - Mikor kezdődik már? – kérdezik türelmetlenül. - Fél 7-kor. - És az mikor lesz? Mindjárt? - Most ¼ 7 van, ha majd a nagymutató az órán a 6-osra ér, akkor lesz fél 7. Tisztázzuk, hogy melyik számról és melyik mutatóról van szó, a kislányok pedig félpercenként nézik, odaért-e már a nagymutató a 6-osra. Petra: - Nézd, Mama, már iparkodik a mutató! Nagyon iparkodik!!!

+++

 Nagypapa születésnapjára készülődnek. A virágcsokor mellé versike is illik, hát tanulgatjuk. „Isten éltessen sokáig, míg a füled nem ér bokáig!” Elérkezik a nagy nap, Petra a Nagypapa elé áll és boldogan fújja: - Isten éltessen bokáig!

 Délutáni alvás, altatás:

Nyáron, mi, nagyszülők is lefekszünk, mindenki elcsendesedik és próbáljuk altatni őket. Mama mesél, vég nélkül. Elsőnek rögtön a Nagypapa aludt el, és többnyire Kinga volt az utolsó.

Kinga hallgatja a többiek szuszogását, majd megállapítja:

- A Nagypapa tud a legszebben horkolni!

+++

A „János vitéz”-t olvasom a délutáni alvás előtt: az érdekes, változatos mese, az élményszerű jellemrajzok, leírások nagyon tetszenek. Petőfi verssorai, a lüktető ritmus, a sok új szó és nyelvi fordulat elvarázsolja a kislányokat. Csendben hallgatják, elképzelik a patakpartot, Iluska szépségét, Jancsi menekülését, a zsiványokat, a huszárokat, a győztes csatát, a francia király háláját… Végre, nagy nehezen álomba szenderül kisebbik unokám, csendben becsukom a könyvet én is azzal, hogy majd másnap folytatjuk. Kinga hozzám bújik, töpreng.

         - Mama, szerintem a Jancsi nem fogja feleségül venni a francia kiráylányt … Nem. Jancsi az Iluskát szereti. Igen! Az Iluskát fogja feleségül venni … Én az Iluskának szurkolok!!

 Fodor Anna