A várható életkor kitolódásával akár két-három évtized is eltelik nyugdíjban. Nem mindegy, hogy milyen testi és szellemi állapotban töltjük ezeket az éveket. A szellemi  aktivitás fenntartására egy igen kellemes és nagyon hatékony időtöltés a könyvklub. Melegen ajánlom kortársaimnak és fiatalabbaknak egyaránt!

A fiatalkori évek rendszeres és lelkes olvasási időszakát több évtizedes szünet követte, amikor csak a szakmához kapcsolódó  könyvek, de még inkább folyóiratok  olvasása  csillapította betűéhségemet. A fő ok az időhiány volt, a töredék idők nem voltak alkalmasak hosszabb lélegzetű, elmerülést igénylő művek olvasására. Amikor pedig találomra mégis kézbevettem  egy-egy regényt, unottan tettem le, sosem  volt kedvemre az, amibe belefogtam, mintha elfelejtettem volna élvezni olvasást. Csüggedten számoltam be kudarcélményemről egy Londonban élő barátnőmnek, aki megígérte, el fogja küldeni  könyvklubjában olvasott kedvenc regényeit, hátha kedvemre valót találok köztük. És láss csodát, Rose kedvenceinek nagy része nekem is tetszett. Szinte havonta érkeztek a jobbnál-jobb könyvek és azon kaptam magamat, hogy megint az ifjúkori hévvel és átéléssel olvasok.

A könyvklub koncepciója onnan származik, hogyha olvasol valami jót, oszd meg élményeidet másokkal. Nem kellett sok rábeszélés a baráti társaságban. Hatan-nyolcan elkezdtünk összejárni, hogy az egyikünk által javasolt könyvet mindannyian elolvassuk, majd összejöjjünk az olvasmányélmények megtárgyalására.  Lassan öt éve, hogy két-három havonta egy új mű átbeszélése kerül terítékre. Ilyenkor  a könyv ajánlójának kell  egy kis előadást tartania a szerzőről és a műről,  előzőleg egy kis kutatást végezve a kiválasztott író és könyve tárgyában. Ezek után jöhet a mű kivesézése, mely gyakran érdekes beszélgetésekhez, vitákhoz vezet. Végül kiválasztjuk a legközelebbi találkozásra elolvasandó  művet.

Bevallom, hogy az így  elolvasott több tucat regény közül néhányat sosem olvastam volna el önszántamból, annyira távol állnak az ízlésemtől.  De így, kvázi kötelező olvasmányként, mégis szívesen elolvastam őket, virtuális kirándulásokat téve általam még felfedezetlen, új, izgalmas  területekre. Mondják többen a könyvklub tagjai, hogy az is jó, hogy határidőre kell olvasni, nem lehet időtlen időkig elhúzni az olvasást. Az meg külön kihívást jelent, hogy a mű ajánlójaként  egy kis „dolgozatot” kell írni, és azt elő is kell adni a többieknek. Ilyesmit sokan utoljára az iskolában csináltak diákéveikben. Hogy ne csak a szellem kapjon táplálékot, az összejövetelekre mindenki hoz magával valami rágcsálni, vagy innivalót. A csemegék nassolása közben még élvezetesebb  a szellemi táplálék befogadása.

 Cecilia