Egy barátnőm által küldött link nyomán találtam rá a Lassits! mozgalomra. Első olvasásra megtetszett, és rögtön a nyomába eredtem. Egy mozgalom, ami a dolgozó emberek rohanó világában arra biztat, hogy reggelizz együtt a családdal, hogy közlekedj biciklivel, sétálj egyet munka után, vásárolj a piacon, és zárd a napot a naplemente élvezetével. Este otthon a TV és a számítógép helyett olvass egy jó könyvet, és beszélgess a családoddal. Mindez nyugdíjasoknak könnyen megvalósítható program, de az eredményorientált, hatékonyság központú munka világában eretnek dolognak számít. Mégis a világ több országában, leginkább a túlgyorsult fogyasztói társadalmakban  közösségbe szerveződtek ennek a slow – azaz éld lassabban az életed - filozófiának a követői.

A mozgalom Olaszországból indult 1986-ban, amikor egy olasz gasztroblogger tiltakozást indított egy McDonalds’ megnyitása ellen Róma belvárosában. A fast food – gyorsétel/gyorsétterem/gyors fogyasztás ellenében a slow foodot, azaz a hagyományos étkezést, az ízek élvezetét, a helyi termelők támogatását tűzte ki célul. Később olyan területek is bekapcsolódtak a lassításba, mint az utazás, a gyereknevelés, az olvasás, vagy a mozi, és még sok más.

Magyarországon Hódmezővásárhely kapcsolódott be először a Slow City - Lassú Városok közösségébe. A fővárosban szerveződött Slow Budapest/Lassíts Budapest érdekes kezdeményezései sok követőt vonzanak.

http://slowbudapest.com/

Most folyik a Budapest Slow térképe nyereményjáték, melyben azt kérik, válasszunk ki „olyan parkokat, tereket, kilátókat, amelyek az apró csodáikkal és ideális hangulatukkal ott vannak mellettünk, de a nagy rohanásban észre sem vesszük őket. Budapest olyan részeit, helyszíneit, ahol kötetlenül tudunk kikapcsolódni, olvasni, sétálni, pihenni, piknikezni – egyszóval a város zajától és főképp a megszokástól elszabadulni.”

slow térkép nyreményjáték

A téma után kutakodva akadtam rá a SlowBudapest alapítójának, Krajcsó Nellinek a TEDxYouth-on tartott előadására, ahol saját példáján mutatja be, hogyan talált rá élete egy nehéz periódusában a Slow mozgalomra és lelt általa megoldást problémáira.

Krajcsó Nelli: Slow Budapest

Ha Nellit nem találtam volna olyan szimpatikusnak és meggyőzőnek, mint amilyen, akkor is első látásra megtetszett volna a Slow Budapest weblapja, ahol a Slow tippek között ez szerepel: Vidd el a nagymamád a cukrászdába! Ez az ötlet, és a hozzá tartozó grafika olyan szimpatikus, és olyan meglepő, mint a mozgalom más elemei is. Ilyen például a munkahelyi kiegyensúlyozottság témájú társadalmi párbeszéd munkavállalók és munkaadók között, melyet nemrég indított a budapesti szervezet. Sok egyéb mellett azt javasolja a munkaadónak, hogy adott esetben tegye lehetővé, hogy a munkavállaló relaxálásként alhasson egy kicsit.

Ebben a mozgalomban az is tetszik, hogy országonként és szervezetenként mindenki azt tehet hozzá, amit akar. Van, ahol a tradíciók ápolására, a hagyományos kézműiparra, van, ahol a romlatlan vidéki életre, a falusi turizmusra, másutt a könyvolvasásra, a többgenerációs családok együttélésére teszik a hangsúlyt. Nagy szimpátiát érzek a mobilok időleges kikapcsolására és a netről való leszakadásra ösztönző kezdeményezések iránt is (azzal együtt, hogy, mint a korábbi posztomban bevallottam, blogfüggő vagyok).

Budapest Slow: Trendi a kikapcsolás

A Cittaslow, az olasz Lassits! egyik oldalán olvastam a legmegragadóbb mondatot: „ A mozgalom résztvevői olyan egyének, akiket lelkesít az újra megtalált idő, akik élvezik az évszakok lassú, jótékony változását”. Ezt a mondatot akár Proust is írhatta volna az Eltűnt idő nyomában című regényében. Talán még akad fiatal, aki annyira le tud lassulni, hogy elolvassa a hétrészes, 3200 oldalas klasszikus, francia regényt?!

Cecilia