Mindig utáltam az egészségemmel foglalkozni. Ha valami bajom volt, inkább megvártam, amíg elmúlik, minthogy orvoshoz menjek. Az orvostól való félelem talán onnan datálódik, hogy hétévesen elvittek egy privát fogorvoshoz, de nem mondták meg hová megyünk, mert már volt egy korábbi rossz élményem az iskolai fogászaton. Amikor a fogorvosi rendelő ajtaja kinyílt és rájöttem, hogy hol vagyok, kirohantam az utcára, és meg sem álltam hazáig.

Életem első néhány évtizedét nagyjából sikerült is a retteget orvosoktól és orvosi rendelőktől távol töltenem. De ahogy múltak az évek, szaporodtak a kisebb – nagyobb bajok, így a vizsgálati leletek és a gyógyszerek is. A leleteket és gyógyszeres dobozokat fiókokban tároltam a legnagyobb kuszaságban. Ez az elképesztő rendetlenség, mely szöges ellentétben állt a lakás pedáns rendjével, jól tükrözte egészségemhez/időnkénti betegségeimhez való viszonyomat. Tudni se akartam róla, hogy ezzel a „dologgal” komolyan foglalkozni kellene, ugyanakkor éreztem, hogy ez a struccpolitika semmire se jó. Ki törődjön az egészségemmel, ha én magam nem?

A változás azzal kezdődött, hogy vettem egy szép, nagy dossziét, és betegségek szerint csoportosítva lefűztem benne a leleteket, amelyekre pedig nem volt szükség, azokat kidobtam. A következő nagy lépés az volt, hogy vásároltam egy gyógyszerrendező dobozt, amelybe egy heti orvosságot előre bekészítettem. Elragadtatással szemléltem praktikus szervezési alkalmatosságaimra, és mintha az egészségemhez való hozzáállásom is kezdett volna megváltozni.

A fóbia leküzdésének volt még egy fontos eleme. Rájöttem, hogy azért is irtózok orvoshoz menni, mert szorongok az ismeretlen orvosoktól. Ezt felismerve sikerült az évek során egy állandó orvos „stábot” kialakítani, így a visszatérő bajaimmal mindig ugyanahhoz az orvoshoz fordulok, akikkel sikerült jó kapcsolatot kialakítani, s ezáltal csökkenteni is az orvos fóbiámat.

Közben elkezdtem olvasgatni az egészség megelőző/megőrző irodalmat is, hovatovább elkezdtem azt gyakorolni. Az első ilyen kísérlet a jóga volt. Nemcsak a jógagyakorlatok tettek jót, hanem egy új szemléletet is kialakított, amely megváltoztatta saját testemhez való viszonyomat. Aztán jött a speciális gyógytorna elsajátítása. Mostanra ugyan már egyikre sem járok el, de kialakítottam magamnak egy kb. egy órás gyakorlatsort, ami tartalmazza a korábban elsajátított jóga és gyógytorna gyakorlatokból azt, ami számomra szükséges és ugyanakkor élvezetes is.

Mindehhez társul a gyaloglás, mint a testmozgás számomra legkedveltebb formája. Van, hogy csak a valahová való eljutás, azaz közlekedés egy részét teszem meg gyalogszerrel, de van, hogy kifejezetten gyaloglás céljából megfelelő ruhában és cipőben indulok el gyors-gyaloglásra, valami zöld, viszonylag csendes helyre. A legújabb egészségmegőrző eszköz egy teljes test tréner, azaz egy olyan szobabicikli, amit nemcsak lábbal, de kézzel is kell hajtani. Hetente háromszor, napi húsz percet biciklizek rajta egy edző által kialakított program szerint. A lényeg, végül is az, hogy minden napra jusson valamilyen fajta testmozgás, legyen az itthoni torna, gyaloglás, vagy szobabiciklizés.

Szóval mostanra, túl a hatodik X-en, sikerült - ha legyőznöm nem is, de legalább csökkentenem- a betegséggel, orvosokkal szembeni viszolygásomat és jobb viszonyba kerülni a saját egészségemmel, illetve betegségeimmel. Ha másnak is vannak hozzám hasonló gondjai, talán sikerült néhány jó tanácsot adnom.

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide: https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192