Nem akarom túlragozni a dolgot, de én tényleg nagyon sokat köszönhetek a bridzsnek! Ezt a bejegyzést abból az alkalomból teszem közzé, hogy a főiskolai évfolyam kerek, 44 (!) éves találkozójára készülődünk az alább megidézett évfolyamtársakkal, barátnőkkel.

20 éves koromban azért mentem el az Építők Műszaki Klubjába két barátnőmmel bridzstanfolyamra, mert szerettem kártyázni, és kíváncsi voltam, milyen lehet egy új kártyajáték, ami ráadásul olyan bonyolult, hogy tanfolyamon tanítják. Zárójel: azt a barátnőmet, aki az egész ötletet kitalálta, nem ez motiválta, hanem az, hogy az a fiú, aki akkoriban nagyon tetszett neki, nagyszerű bridzsjátékos volt, és Ildikó úgy képzelte, ha mi hárman megtanuljuk a bridzs alapfogalmait, akkor a fiú szívesen bridzsezik majd velünk, hiszen máris megvan a 4-személyes asztaltársaság. (A bridzsjátékhoz ugyanis – ezt sokan tudják, de talán nem fölösleges leírni – négy ember kell.) Egy teljes tanévet végigcsináltunk, sőt egy idős – vagy legalábbis akkor nagyon öregnek tűnő – oktatót, régi nagy bridzsjátékost megkértünk, hogy még egy évig okítson hármunkat, naná, hogy nálunk otthon (a 60-as évek lakásviszonyairól majd máskor). Néhányszor valóban játszottunk Ildikó ismerősével, de hamar kiderült, hogy bridzstudásban fényévekre van tőlünk, és egyébként sem jött össze a dolog. A másik barátnő hozott negyediket a társaságba, így köszönhettem végül én egy szép, bár hamar elmúló szerelmet a bridzsnek.

A következő fiúval, aki majd 40 éve a férjem lett, szintén úgy ismerkedtem meg, hogy bridzspartnert keresett. Anyósom és apósom kiválóan bridzseztek, sok-sok évig volt vasárnap délután családi bridzsparti.

A nagyobbik gyerekünket (éppúgy, mint valaha az öcsémet) nem nagyon érdekelte a kártya. A kisebbik gyerekünk azonban úgy tanulta meg a bridzs fortélyait, ahogy az apja, vagyis mire felérte az asztalt, már tudta, a középiskolában villámgyors játékos volt, sajnos óra alatt is.

Pár évvel az esküvőnk után az MTA visegrádi üdülőjében megkérdeztem a szomszéd asztalnál ülő korunkbeli házaspárt, nem bridzseznek-e. Ez – a bridzzsel csak kezdődő – barátság is megmaradt máig. Sok évvel később Cecília Blogfőnök szerzett be engem egy bridzsklubba, nagyon kellemes társaságba. Abból a társaságból is kialakult egy-két barátság.

És végül, de nem utolsósorban: a munkahelyemet is a bridzsnek köszönhetem! Néhány éve ugyanis megint három barátnőből és egy fiúból, a férjemből áll a bridzsparti, akárcsak 22 éves koromban. Amikor az egyik barátnő nem ért rá, a másik hozta az ő barátnőjét, akinek a munkahelyén éppen üresedés volt. A munkahelyen viszont sajnos nincs alkalom bridzsezni...

(A képek forrása: www.utanpotlassport.hu, wikipedia, mezhon.bridzs.hu)

LUJZA