Ulysses nappalija, az Artus társulat előadása

Nézegetem a színházműsort: egyik alternatív színház a másik után, egyik ismeretlen darab a másik után …de nem, nem tudom rávenni magamat, hogy nekiinduljak fölfedezni a művészeti életben valami újat.

Az az igazság, hogy így 65 fölött egy kicsit leültünk. Begyepesedtünk. Az esik jól, az tetszik, ami szépen le van kerekítve, ízléses, stílusos.

Fiatal korunkban könnyebben követtük az irányzatokat a színházművészetben. A 60-as, 70-es években, a magyar színház egyik nagy korszakában, egyes vidéki színházak felívelése idején minden „nagy” előadást látnunk kellett. Azután persze hosszú szünet következett, a család napi gondjai, teendői fontosabbak lettek a kortárs színháznál. Később, ahogy a gyerekek megnőttek, valamelyest megnövekedett szabad időnkben újra megpróbáltuk fölvenni a szálakat. Még 2-3 éve is kimentem a külvárosba, egy 60-as évekből itt maradt művelődési házba. Különlegesen érdekes színdarabot láttam, amit díszlet nélkül játszottak a színészek, kezükben bábukkal, hol a saját hangjukon, hol a bábuk „hangján” megszólalva.

Elhatároztam, hogy az új évben erőt veszek magamon. Nem akarok tovább gyepesedni! Ha már ilyen szerencsés körülmények, gazdag kulturális kínálat közepette élek, akkor újra körülnézek, megkeresem az érdekességeket. Most látom csak, hogy nem is kell kimenni a külvárosba, hiszen pár villamosmegállóval odébb van egy független színház… sőt drámafesztivál is volt… és nahát, megint Harold Pintert adnak… ott a helyem!

Lujza

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide:

https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192