Unokám a tenger fenekén

Kedves Nagyszülő-társaim! Bizonyára van köztetek olyan nagyi, akinek hozzám hasonlóan külföldön él a családja, unokái. Így jobb esetben kétszer-háromszor találkozik velük, mint én is (persze Európán belül). Kíváncsi vagyok, milyen kapcsolatot, kötődést élveztek, pláne, ha az unoka csak az angolban perfekt, a magyart kevésbé beszéli. Persze ennek is megvan a bája - próbálom a helyzetben a pozitívumot látni.

Épp a múlt hetekben mosolyogtatott meg tizenegy éves fiúunokám. Mint mindig, most is náluk töltöttem az ünnepeket Angliában. Ablakaik kertre nyílnak, melynek fáin mókusok, zöld papagájok és egyéb madarak játszadoznak, táplálkoznak a számukra kitett etetőkben. Egy ilyen ominózus "játszadozást" Markus meglátott, és ekképp ecsetelte: "Mama, láttam két mókusot és babát csináltak!" Csak a tárgyeset nem volt kifogástalan. Nyaranta több hetet nálam tölt, ilyenkor komolyabb nyelvi fejlődésen megy át, mivel kénytelen mindenkivel magyarul beszélni. Egyszer rosszallóan megjegyezte: "Mama! Te magyarul se, angolul se tudsz!" Nehezen bogoztam ki, hogy éppen mit akart közölni.

Az együtt töltött nyaraknak más hozadéka is van: a közös programok, élmények! Szerencsére a nyár hazánkban sokkal élvezetesebb és persze olcsóbb, mint Londonban. A napfény városában élek, így a mindennapos élményfürdőzéssel, óriáscsúszdázással, a kalandpark hajmeresztő akadályaival, a színes esti programokkal nem nehéz a kiskamaszt kimozdítani a komfortzónájából. A közös törökországi nyaralásunk is rengeteg mozgásélményt nyújtott neki. Úgy szökkent a sziklákon, mint egy zergekölyök, a tengerben pedig versenyt úszott a halakkal.

A Göynük kanyonban

Más a helyzet, amikor én megyek hozzájuk látogatóba a tavaszi és téli szünetben. Ilyenkor ádáz harcot vívok a play station és egyéb kütyük túlzott használata ellen. Fineszes praktikákkal próbálom naponta levegőre, mozgásra csábítani. Nem csodálkozom, hiszen édesapja legfőbb kikapcsolódását a nem mindig erőszakmentes videojátékok, filmek jelentik. Fiúról lévén szó, az apaminta a meghatározó.

Elnézést vejkó! Gárdonyi Géza így ír egyik regényében: "az anyós mindig ellenelehel a vőnek" (én csak néha) . Elismerem az elektronikai cikkek létjogosultságát (én is megfertőződtem, és megvettem életem első számítógépét, egy tabletet, alig tíz napja  van internetem). Csupán azt remélem, hogy az ún. "Z" generáció egészséges egyensúlyt tart a virtuális valóság és a való élet között, valamint különbséget tesz az igazi értékek és a bóvli közt. Nekünk, nagyszülőknek fontos szerepünk van ebben is.

Minden látogatásom előtt szép terveket szövögetek unokám szellemi gazdagítására (korosztályáról szóló tartalmas, de humoros filmek megnézése, londoni múzeumok és parkok látogatása, közös magyarul olvasás). Örülök, ha ezekből néhányat sikerül megvalósítani. Együtt végignéztük Erick Kestner regényéből készült "Repülő osztály" c. filmet. Annyira belemelegedtünk, hogy közben leégett a sertéspörköltem. Sebaj!

Egy 3000 éves fa törzsén

Amikor a "szuperhősök" ellen prédikáltam, találóan megjegyezte: "Mama, te a szépet szereted, én meg a félelmeteset!" Nyilván a hasonlókorú lányok más témák iránt érdeklődnek, de az igényesség, a szépre való rácsodálkozás magjait a fiúk gondolataiban, érzéseiben is elültethetjük. Ez talán nem is olyan lehetetlen küldetés! Ezt a reményemet igazolta búcsúzáskor feltett kérdése: "Mama, mikor látlak legközelebb?"

Annaróza

 Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy katt ide: https://www.facebook.com/pages/R%C3%A9gis%C3%A9geknek/252125871499192