Egy kedves fiatal szimpatizáns blogolvasónk azzal a kéréssel tisztelt meg bennünket, Régiségeket, hogy osszuk meg  életbölcseleteinket, tapasztalatainkat. Elsőként Annaróza írása következik.

Ha létezik a karma (márpedig én hiszek benne), akkor az én feladatom az elengedés tanulása. Esetemben ez szeretett személyekre vonatkozik, de az élet bármely területén lehet ez a feladata valakinek, pl. munkahely, valamilyen szokás, irreális terv, stb. vonatkozásában is.

Férjemet 33 évesen ismertem meg, és röpke nyolc és fél év után egy baleset következtében elvesztettem. Mégis érdemes volt kivárni, mert számomra a nagy Ő volt. Ajándék volt a vele töltött rövid, közös élet, és a hőn áhított gyermekáldás.

férjemmel és kislányommal

Lányomat 18 éves korában szerencsére másképp kellett elengednem. Érettségi után sok más osztálytársával együtt ajánlatot kapott aupernek Angliába. Felvették ugyan egy hazai főiskolára, de a kalandvágya erősebb volt, mint a tudásszomja. Úgy gondoltam, hogy a külföldön tökéletesített angol nyelvtudás hasznára lesz. Ez meg is történt, csakhogy most Angliában kamatoztatja. Az előbbi az én tervem volt. Ő pedig beleszeretett egy férfibe, és vele együtt Angliába. Sem az itteni főiskola, sem én nem rúghattunk labdába ilyen túlerővel szemben.

Kész aggódás volt az életem. Elveim szerint egy mai nő először teremtse meg önmagát, ismerkedjen a világgal, mert a megszerzett egzisztencia önbizalmat, függetlenséget ad. Egy kedves, jó humorú ismerősöm így nyugtatott: "ne vakarjuk azt, ami jövőre viszket!" Szellemes mondását beigazolta életünk. Lányom férjhez ment az említett szerelméhez, és diploma nélkül is remekül megállja a helyét. Boltvezető, tisztelik, becsülik a munkáját. Nem lehet mindenkinek megfelelni,de a beosztottak többsége szereti kedves, de következetes egyéniségét.

Van egy 11 éves fiúunokám, akinek léte, és a közös élmények elfeledtették az aggódással töltött éveket. Én is csak annyira féltem őket, mint minden szülő, nagyszülő, távolságtól függetlenül. Megtanultam élni és élni hagyni. Azt is tudom, hogy a boldogulásra nincs recept. Nem mindenkinek a hosszú tanulóévek hozzák meg a belső elégedettséget, a belülről fakadó és nem másoktól várt boldogságot.

férjem, lányom, édesanyám és én

Számomra a legfontosabb tanulság és útravaló a fiatalabbaknak: ne akard birtokolni, akit szeretsz , akár társ, akár gyermek az illető. Tiszteljétek egymás magánszféráját ! Egy-egy jó baráttal, nők esetében barátnővel való nem túl gyakori találkozás, vagy partnered hobbija, kedvtelése, és persze a tied is tiszteletben tartandó (én énekkarban énekeltem évtizedekig). Társad (feltéve, hogy nem nárcisztikus személyiség), értékelni fogja, ha rajta kívül lelkesedni tudsz valamiért, ami ráadásul tükrözi belső éned gazdagságát. A jó párkapcsolatot csak erősíti egy kis jó értelemben vett szabadság.

Annaróza