A koszorúkészítés nálunk  egy  őszi "szertartás",  búcsúzkodás  a kert növényeitől és alkalom a felhasználásukra, átmentésükre  a hidegebb, őszies időszakra. Nagyon élvezetes ez az évente megismétlődő  tevékenység, nevezhetném hobbinak is. Bár a koszorú meghatározó színeit mindig az okkersárga és tűzpiros tűztövis bogyók adják, kiegészítőként  mindig felhasználok más növényeket is, és mindig újakkal kísérletezem.

Így készült a koszorúm. Indulásként a még zöld szőlővesszőkből  koszorút fontam, a jobb tartás kedvéért tettem hozzá som és fagyal vesszőket is.  A sokéves gyakorlattal megtanultam úgy koszorút kötni, hogy nem kell hozzá kötözőanyag. A vesszők szárazabb részeinek lemetszésével és a vesszők végének bedugdosásával  egy vékony, nagy átmérőjű koszorú alapot készítettem.

A koszorú ív egy részére tiszafa hajtásokat rögzítettem. A kötözéshez az egész készítés során vékony, átlátszó, horgászzsinórt használtam (gyöngyfűzéshez is  használom).  Ezután az alapra kerülő  növényi részeket metszőollóval  kb. 20 cm-es  darabokra vágom, a sérült, fonnyadt részeket levágom. A tűztövis nevéhez híven tele van nagyon szúrós tüskékkel, ezektől mindenképpen meg kell szabadulnunk még a feltűzés előtt.

Ezután jön a koszorúkészítés  legizgalmas része, amikor a díszítő növény részeket rápróbálom a koszorú alapra. Illesztgetem, nézegetem, hogyan fog majd a legjobban mutatni, különböző variációkat próbálgatok. Ha eldöntöttem, milyen legyen, indulhat a kötözés. A tüskétlenített tűztövis ágakat felkötöttem a tiszafával bevont részre, több ágat helyeztem egymásra, hogy tömöttebb, dúsabb  legyen. Idén először használtam erdei iszalagot a koszorú díszítésére. A bolyhos  terméseket a koszorú felső ívéhez rögzítettem. Ez a vadon termő, kúszó növény sok bosszúságot okoz a kertben, mert még a magas fákra is felkúszik, de itt és most remekül használható volt.

Végül kísérletképpen  kis levelű vadszőlő indákat kötöttem a koszorú  aljára, mintegy szalagként. Lakásunk teraszának falára akasztva így mutat:

Az általam felhasznált növények  azonkívül, hogy mutatósak,  azért is alkalmasak koszorúnak, mert megszáradva is szépek maradnak egy-két hónapig. Egyedül a vadszőlő fog hamar elfonnyadni, amit majd  frissre cserélek.

Néhány koszorú a korábbi évekből:

Cecilia