Az iskoláztatás témája végigvonul a családunkon és  meghatározza az anyák és lányaik viszonyát.

Az anyák és lányok kapcsolatáról való elmélkedésemet több momentum indította el. Először a  Ridikül című televíziós műsorban nemrég felvetett hasonló téma késztetett elgondolkodásra, majd az ’Anyám és más futóbolondok a családból’ című filmélményem, a négy generációt átölelő családtörténetről. A hasonlóság okán született meg ez a kis írás családom asszonyairól.

Jelenet az ’Anyám és más futóbolondok a családból’ című filmből

Nekem is megadatott, hogy négy generáció anya-lánya kapcsolatának részese legyek, melyben az érzelmi dominancia egyre szelídülő tendenciát mutat. Anyukám és nagymamám közt kibékíthetetlen ellentét feszült, aminek alapvető oka az volt, hogy kitűnő tanuló lányát (egyedüli gyermekét) nagyanyám nem volt hajlandó iskoláztatni. A négy polgári elvégzése után szakmát (varrást) taníttatott vele. Bár anyukám szerette a munkáját, ez a sérelem megakadályozta, hogy bensőséges viszony alakuljon ki köztük. De mint minden unoka, húgom és én meglágyítottuk az önzőnek beállított nagymama szívét. Boldog gyermekkorunk nagyszüleinknek is köszönhető. Sokat játszottunk árnyékos udvarukon, ettük a nagymama nem mindig kifogástalan főztjét, (egyedül a kacsasültje volt világbajnoki). Dinnyeszezonban nagymamám nem volt rest 2-3 súlyos gyümölcsöt hazacipelni, és a kútba leeresztve hűteni nekünk a sárgabélűeket. Nagyapám ezalatt a nyugágyból gyönyörködött bennünk, és olykor órákat mesélt orosz fogságáról.

Anyukámmal és húgommal

Most, hogy írom-e sorokat, döbbenek rá: talán édesanyám féltékeny volt a nagyszüleinkkel töltött boldog időre, amit a varrás tőle elrabolt. Már felnőtt voltam, sőt önálló, amikor megtört a jég, és anyu magához vette nagymamámat, aki elesett a lakásában. A "bimbózó" kapcsolat csak addig tartott, amíg a mama le nem bontotta a neki vásárolt kötött harisnyát, mert elfogyott a fonala. Ugyanis egész életében kötött, horgolt valamit.

Nagymamámmal ás lányommal

Az iskoláztatási téma végigvonul a családunkon. Édesanyám nem tagadta meg tőlem a továbbtanulást, csupán lebeszélt róla. Érvei, miszerint tanárként nem kapok majd a városban állást, meggyőztek, sőt mint városi lányt elrémisztettek a falura kerüléstől. Sajnos befolyásolható voltam. De ezt nem éltem meg tragédiaként, és soha nem róttam fel neki. Húgom hamarabb kirepült a kötelékből, én még évekig együtt laktam anyukámmal, jóban, rosszban osztozva. Őszintén tudtunk egymással beszélgetni, a későbbiekben is én voltam a beszélgetős lánya. Volt humora, nagyokat tudott nevetni, tájékozott volt a világ dolgaiban. Ő "diagnosztizálta" először kezdődő Lyme-kóromat, 3 havi térdfájásomat megsokallva. Akkoriban olvasta Makra Ági könyvét a témában. Általános derűt váltott ki a családban, amikor bármilyen betegségre (például lányom rosszul lyukasztott dobhártyájára) varázsszerét, a propoliszt javasolta. Ellentmondásos érzésektől azonban a mi kapcsolatunk sem volt mentes. Nemtetszésének hangot (nagy hangot) adott időnként. Nagyon kritikus volt velem, hiszen dominanciáját mással szemben nem gyakorolhatta.

De eljött az én elszakadásom, önálló életem ideje is, ami azonban nem jelentette a köldökzsinór teljes elvágását. Kritikai szellemét idővel a férjem is megismerte, de ez - párom toleranciájának köszönhetően - nem okozott komolyabb konfliktust. Anya lettem, anyukám pedig az én lányommal együtt háromszoros nagymama. A nehezen megtalált családi boldogságot kettétörte férjem halálos balesete, ami nyolcéves kislányomat szinte felnőtté tette. Ő nem tudott, vagy nem akart sírni, én pedig nem tudtam visszatartani a könnyeimet. Sorsom majdnem lenyomata volt édesanyáménak, azzal a különbséggel, hogy ő megszületésem előtt három héttel vesztette el férjét, az én édesapámat, egy betegség következtében. Húgom a második házasságából született.

Anyukámmal és húgommal

Amikor lányom 19 éves lett, ismét aktuálissá vált a családunkban kritikus továbbtanulási téma, csak kicsit másképpen történtek a dolgok. Sajnos én jobban kívántam, hogy diplomásként egzisztenciát teremtsen magának, mint ő maga. Továbbtanulás helyett párt választott, ráadásul külföldön, és én nem helyezkedtem szembe vele, mint anyukám tette, ha számára nem tetsző dolgot műveltem. Talán ennek köszönhetem, hogy lányom barátságát, bizalmát sikerült megtartanom, velem osztja meg örömeit, kétségeit, meghallgatja érveimet, ellenérveimet, de a döntés az ő dolga. Lányomnak fia van, az én szeretett unokám, s ezzel megszakadt az anya-lánya sorozat a családunkban. Nem is ártott egy kis frissítés.

A közelgő karácsony is alkalom az emlékek felidézésére, és a családommal való találkozásra, amit nagyon várok.

Annaróza