Téli örömök 60 évvel ezelőtt

Mint minden gyerek, én is nagyon szerettem a havat. Jó volt nézni a meleg szobából a csöndes hóesést, a nagy fehérséget, ami még az esti-éjszakai sötétséget is barátságossá tette. Örömmel csúszkáltunk, játszottunk a hóban, kis szánkónkon – dombok híján – egymást húztuk. Ha elestünk is, nagyokat nevetve folytattuk a játékot. Az igazi móka akkor kezdődött, amikor a szomszéd bácsi a tanyájukra igyekezve befogta a lovakat a nagy szánba, mi gyerekek pedig hozzákapcsolhattuk szánkóinkat: vágtának éreztük a lovak futását, szinte velük szálltunk mi is. Aztán, ha kanyar jött, vagy tényleg nekiiramodtak a lovak, csak elengedtük a szánkónk kötelét, az kicsúszott a nagy szán végén lévő karikából, mi pedig vagy eldőltünk a magas hóba vagy az útra huppantunk. Pista bácsi aztán vagy bevárta, míg futva utolérjük, vagy a visszafelé vezető úton összeszedett bennünket. Piros volt az arcunk az éles, friss levegőtől, boldogan értünk haza.

A hosszú, téli esték sem tűnnek – így utólag sem – unalmasnak. Együtt volt a család: kukoricát morzsoltunk, a vetőmagokat válogattuk és készítettük elő a tavaszi munkákhoz, varrtunk, stoppoltuk a lyukas harisnyákat, zoknikat – szóval mindig volt tennivalónk. Közben pedig hallgattuk nagyapó, vagy édesapám meséit, igaz történeteit, családunk tanulságos eseteit. Télen mindannyian egy szobában aludtunk, hiszen csak ott volt búbos kemence, azt a szobát lehetett fűteni (csutkával, kukoricaszárral, néha fával). Ott volt a sparhelt, a főzés és étkezés is ott zajlott, a leckét is ott írtuk, és ott állt édesanyám varrógépe is, amin napközben dolgozott. A nagy, kékeslila öntöttvas fazékban még reggelre is langyos maradt a víz a mosakodáshoz. A téli örömökhöz illat-emlékek is tartoznak: a sok egyszerű, de jóízű étel, ami a kemencében sült vagy főtt meg, a disznóvágás utáni finomságok, amivel nem tudtunk betelni, a hársfatea vagy a frissen kibontott befőttek illata – örülni tudtunk mindennek!

Füst és korom szaga is jellemző volt, persze, ha nedves volt a tüzelő, nehezen tudtunk begyújtani. Birsalma illata, a tűzhely platniján lassan megsülő alma, a ropogtatni való sült tökmag, mind hozzátartozik gyermekkorom téli világához. Voltak kemény telek is, iskolai „szénszünettel” – olyankor akár két hétig is otthon maradhattunk, nem kellett iskolába menni. A tanyáról bejáró gyerekek el sem jutottak volna a faluig a magas hóban, komoly hidegben. Tél vége felé azután már egyre hosszabbak lettek a nappalok, ha hideg volt is, szikrázóan sütött a nap. Csöpögni kezdtek a jégcsapok, az ablak üvegén elolvadtak a jégvirágok, hangicsálni kezdtek a madarak. Azért még szánkóztunk, csúszkáltunk egy kicsit, utolsó percig élvezve a téli játékokat.

Negyedik osztályosok voltunk, amikor a tanító néni földrajz órán Dél-Európáról magyarázott. – Tudjátok, ott délen egészen más az éghajlat, az időjárás: nyáron sokkal melegebb van, a tél viszont enyhe, csak eső esik, sohasem havazik. Például Szicíliában narancs terem, a tengerben fürödni is, halászni is lehet, és nem kell meredek tetőt ácsolni a házakra, elég a lapos is, hiszen nincs hó. – Mi ezen a padtársammal nagyon elgondolkoztunk: hogy lehet ez? Nincs hó? „És akkor azok a szegény szicíliai gyerekek mikor szánkóznak? – tette fel a lényegi kérdést a padtársam. Mindketten őszintén sajnáltuk a szicíliai gyerekeket…

                                                                                                      Képek forrása: Fortepan

Fodor Anna

Szerzői jogvédelem

Tilos a Régiségeknek blogban megjelent írásokat, recepteket, fotókat és videókat a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény értelmében máshol közzétenni és sajátként feltüntetni. Az írások, fotók és videók a bloggerek szellemi tulajdonát képezik, miként a képek is, amennyiben más forrás nincs feltüntetve. Írásaink csak linkként használhatók fel, mely az eredeti forráshoz vezet !!!!

Látogass el közénk, blogunk

  facebook csoportjába,  

ahol reggel és este is valami érdekessel várjuk követőinket, kedvelőinket. 

Iratkozz fel blogunk

VIDEÓ CSATORNÁJÁRA is,

hogy értesülj legújabb videóinkról!