Velencén át a tengerhez.

Miközben idei nyaralásunk terveit szövögetem, jövök rá, hogy tavalyi élményeinket még meg sem örökítettem. Legyen ez egy kicsit megkésett úti beszámoló.

Lányom találta ki, hogy a falusi turizmus témakörben keressek valami jó helyet  Olaszországban, letérve a szokásos magyar adriai tengerparti útirányról. Hosszú téli estéken bújtam az Agroturismo – olasz falusi turizmus - honlapját, míg megszületett a család döntése, hogy úticélunk legyen Cá Marcantonio, egy ház Liguriában (Észak-Nyugat Olaszország), fenn a hegyen, egy szelídgesztenyés közepén, a tengerparttól 20 kilóméterre.

Velence, Szent Márk tér

Két kocsiban hatan indultunk útnak, a szülők (lányomék)  két gyerekkel az egyikben, és mi, két nagyszülő a másikban. Az odautazást úgy szerveztük, hogy megaludtunk a Velencéhez közeli Mestreben, így a gyerekeknek és a sofőröknek sem volt olyan fárasztó az út, mintha egyből Liguriába mentünk volna. Korai indulással sikerült úgy Velencébe érnünk, hogy még éppen megcsodálhattuk a Doge palotát a lemenő nap fényében, majd miután egy jó kis pizzával lecsillapítottuk éhségünket, elindultunk egy sétára a színpadias fényektől csillogó, meseszerű esti Velencébe. Épp a minap emlegettük az unokákkal az utazást. Lillának Velence, Panninak a nagy, tengeri hullámok és egy medúza csípése voltak a legemlékezetesebbek.

Tengerparti strand

Bár tudtuk hová megyünk, engem meglepett az a sok kanyar, amit megtettünk, mire felcsavarodtunk a hegyre, Rossanáék házához. A háziasszony és családja, mely a területen gazdálkodó férjből és két kamasz fiúból állt, olaszos egyszerűséggel vártak. Fogadásunkra megjelent néhány cica, egy kutya és két szamár is. A hűtőszekrényben hideg vacsora és az asztalon friss kenyér várt. A többszáz éves falusi, emeletes házat egy évtizede vették meg és úgy alakították át vendégfogadás céljára, hogy közben megtartották a ház eredeti szerkezetét, a tetőt tartó látszó gerendákat és a vastag falakat. Lakrészünk a földszinten lévő konyha-nappaliból és fürdőszobából, és az emeleten elhelyezkedő egy légtérben lévő két szobából állt, valamint az előttünk lévő óriási teraszból.

Cá Marcantonio terasza

Egyhetes ott-tartókodásunk programjai megoszlottak a városnézés és a tengeri fürdőzés élvezetei között. Egy öt- és egy kilencéves gyerek társaságában próbáltunk egyensúlyozni a felnőttek műemlék-látogató szenvedélye és a gyerekek tengerimádata között. Szinte minden nap egy másik tengerparti strandot próbáltunk ki, a kavicsos szabad strandtól a fizetős, ernyős-nyugágyas homokos strandokig. A gyerekek imádták a nagy hullámokat és alig lehetett kirángatni őket a vízből, azt se bánták, ha néha szemük-szájuk tele lett a sós tengervízzel.

Az unokák Luccában

Liguria csodálatos, sziklákra épült középkori városkáit csak messziről csodáltuk, de egy fülledt nyári napon mégiscsak eljutottunk Luccába, hogy körbejárjuk és megcsodáljuk híres templomait és egyéb műemlékeit. Egy nap pedig a La Spezia-i heti piacra ugrottunk el, hogy vásárfiát vegyünk az otthon maradottaknak.

Az étkezést úgy oldottuk meg, hogy a strandra valami szendvicsfélét vittünk magunkkal, és inkább estefelé főzőcskéztünk a szállásunkon a jól felszerelt konyhánkban, a vendéglátóink kertjéből való bio zöldségféléket felhasználva.

Cá Marcantonio konyhája

A falusi turizmus keretei között zajló nyaralásban az a vonzó, hogy egy élő gazdaságban, állatok és haszon növények közt nyaral az ember, fogyaszthatja a vendéglátók saját előállítású tejtermékeit, frissen szedett gyümölcseit, zöldségeit,  sőt akár maga is   leszedheti azokat. Igaz, hogy általában ezek a helyek távolabb esnek az autópályáktól, de olcsóbbak és sokkal nyugalmasabbak, távol vannak átvitt értelemben is a civilizációs ártalmaktól. Az ilyen nyaralásokon az ember közeli kapcsolatba kerülhet vendéglátóival, és egy kicsit beleláthat hétköznapjaikba is. Jóllehet Rossánáék közel sem voltak egy átlagos olasz falusi családnak mondhatók. Ők ugyanis olyan fiatalok, akik a nagyvárosi létformát cserélték fel egy isten háta mögötti házra, ahol verejtékes mezőgazdasági munkával és annál valamivel könnyebb vendéglátással keresik a kenyerüket. Rossana mellesleg írónő, több könyvet is írt már életéről és a házról is.

Cá Marcantonio, a szállásunk

Az erdő közepén álló, rusztikus stílusban  berendezett, terméskövekből épült ház egész évben tartogat valami csodát. Nekünk a nyári éjszakák szentjánosbogaras csendjét, és az erdők metszően éles, tiszta levegőjét nyújtotta, míg ősszel az érett szelídgesztenyék és sokszínű fák, télen a csikorgó hideg és hó vonzza a vendégeket fel a hegy tetejére, ahol a madár se jár. Persze csak a kitaposott turista útról letérni szerető, kalandvágyó utazóknak.

Akinek a beszámoló felkeltette az érdeklődését, itt többet megtudhat

Cá Marcantonoról.

Cecilia

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!