A költészet napján a versek évről-évre egy csendes-tiszteletteljes, mélyről jövő áhítatot idéznek bennem.

A versek kicsi koromtól egészen legfelsőbb iskoláim végeztéig hozzátartoztak életemhez, napjaim részei voltak. Egy-két „botlásomat” kivéve azonban, amelyek alkalmával csasztuskának szánva, kín-rímbe szedtem soraimat, sohasem  jutott eszembe verset írni, még serdülő-süldő koromban sem. Talán azért, mert  igazi verseken, költeményeken  nőttem fel, és valószínű,  tudat alatt és tudattal is felmértem már egészen fiatalon, hogy  ezt hagyom mindazokra,  akiknek tehetségük van hozzá.

A későbbiekben, bevallom, magamtól ritkán fogtam kézbe verseskötetet.  Nem azért, mert nem lett volna rá nagyobb igényem, hanem  felpörgetett világunk ezer másfelé hajtott. De az április 11-i költészet napján  a reggel kézbe  vett újságok, a bekapcsolt rádió, a TV műsorok megemlékezései  évről-évre egy csendes-tiszteletteljes, mélyről jövő áhítatot idéztek bennem. Az ilyenkor felidéződő régi versek, versrészletek, a kortárs költők versei, az  újonnan megjelenő kötetek ismertetése, pár percre, fél órára, akár pár órára is megállították a bennem pörgő mókuskereket, alkalmat  adva magamnak, hogy kis időre eszembe jussanak tanult verseim, és az évek során megismert újabb költemények.

Ilyenkor fogadalmakat is tettem, hogy ezt, meg azt a verseskötetet majd  kezembe veszem, alaposabban átolvasgatom, és  kortárs költőinket is nyomom követem. Ha ez nem is jött össze, az internet számos oldala, a youtube, és a közösségi oldalak mégis serkentették a versolvasásom gyakoriságát. Nemcsak magamtól hallgatok meg egy-egy régi, vagy új verset ezeken az oldalakon, hanem versrajongó ismerőseim által posztolt verseket is  mindenkor elolvasom, egyiket-másikat többször is. Sőt, a posztolt vers linkjén további költeményekhez is eljutok, olvasgatok is belőlük.

Kik a kedvenc költőim? Ne kérdezd, kedves  Olvasó!  Nem tudok egyetlen, vagy akár 2-3 költőt sem kiemelni, előnyben részesíteni a sok, remek versíró közül. Verseiket sem rangsorolom, hiszen ahány pillanat, ahány hangulat „uralkodik” rajtam, ahány szituációba kerülök, mindig más-más sorok kerülnek előtérbe, - ott és akkor, az a kedvencem. Ilyenkor, a tavasz ébredésekor, a természet újjáéledése idején, amikor a kertemben teszek–veszek, tisztogatom a bokraimat, virágaimat az avartól, készítem elő őket a tavaszra, és azt követő időszakra, és közben meglegyint még egy hűvösebb fuvallat, jut eszembe , hogy semmi baj,  már „ ..hökken a hó  a hideg havason”…vagy  „selymit már kitakarta a barka, sárga virágját már bontja a som” … ”zeng a picinyke, szénfejű cinke …”  (Áprily Lajos: Március)

A magyar költészet napján ezekkel a gondolatokkal, sorokkal emlékezem régen tanult, és újonnan olvasott  versekre, és költőikre.

Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről. Itt fenn, a jobboldali sávban lájkolással tudsz csatlakozni, vagy

katt ide!