Egy idősödő hölgy élményei

Az élet úgy hozta, hogy lányom Németországban él a párjával. Pár héttel ezelőtt nagy izgalommal utaztam ki új otthonukba, ahol még nem jártam. Késő este szerencsésen meg is érkeztem egy pazar otthonba. Roppant örültünk a viszontlátásnak, és a kiskutyájuk, Mendy, is boldogan üdvözölt, pedig rég nem találkoztunk. A welcome drinket kortyolgatva a bárpultnál néztem szét, és megállapítottam, hogy micsoda  modern házban vagyok.

Mendy, a kutya

Éjszakába nyúló hosszas beszélgetés után, gyors infót kaptam a reggeli kávafőzéshez, mivel a lányom tudta, hogy én korán kelő vagyok és a kávégéphez sem vagyok igazán hozzászokva. Próbáltam megjegyezni minden infót a kávéfőzéssel, és a lámpák bekapcsolásával kapcsolatban.

Taj Mahal, a kép az ágy fölött

Reggel a szokott időben, hajnalok hajnalán ébredtem, barátkoztam az új környezettel. Láttam az ágyam  felett egy Taj Mahal képet, minden bíbor vörös volt kicsi aranyozással, még az ágyneműm is. Keleties stílusú volt a vendégszoba, nem rossz, sőt tetszett!!  Míg óvatosan körbejártam a szobában, kitekintettem a padlásszoba ablakán, és láttam a gyönyörű hegyoldalt, a szép, tiszta égboltot.

a kávéfőzőgép

Felfedezem a kapszulás kávégépet is a szobában, végül is jól jönne már egy fekete - gondoltam. Fejemben az infók: kávé kapszula, édesítő, tejszín, tej a gép mellett, fenti gomb benyom!  Szűzanyám! Olyan a hangja a gépnek, hogy felébred a szomszéd is! Majd újra másik gomb, másik csésze és akkor jön a finom eszpresszó. De nem jött, pedig a sorrend is jó volt, csak a kapszulát nem tudtam betenni a gépbe. Pedig nekem kávé nélkül nincs reggel! Matatás a bőröndben, elő a dugi 3 az 1-ben instant kávét, és már vonulok is lefelé a lépcsőn, hogy egy nagy bögrét, tejet keressek és meg is melegítsem. Alig, hogy a lépcsőhöz érek, máris bekapcsol magától a villany, nézek szét, hogy ki van itt, de senki. Óvatosan tovább lépkedek, de már félve, hogy mi fog itt történni. Végre a kezemben a megszokott kávém, ágyban kávézom, mint otthon, és azon gondolkodom, mi olyan különös ebben a házban.

Nagy nyugalmamat pontban reggel hétkor egy furcsa hang zavarja meg. Megint nézek ki a fejemből. Jézusom ez valami földrengés, itt halok meg, már szaladok is lefelé a lépcsőn. Látom, hogy a nappaliban a redőnyök, ahány van mind egyszerre felfele húzódnak csak úgy maguktól. „Hovákerültem?” érzés fog el, mert sehol senki, rajtam kívül még mindenki alszik.

Kilátás az ablakból

Végre kilenc óra, lányom feljött az alsó szinten lévő  hálószobából, és felkiabált:

-  Szia, anya hogy aludtál?  - Aludni még, csak-csak, de a kávém sem volt az igazi, és megijesztett a redőny- mondtam. Elkezdett nevetni és közölte velem, - Ja, (magyarul igent jelent), ezt meg kell szoknod itt minden, be van programozva és kamerázva, ez egy intelligens ház. Ha kimész az ajtón ott is figyel a kamera, ha a teraszon vagy, ott is figyel, itt minden  gombnyomásra működik. Már kezdtem megszokni ezt a tőlem távol álló, intelligens otthont, harmadik nap már tudtam kezelni az összes kávégépet, mosogatógépet, önjáró porszívót, már csak az önműködő redőny és a kamera zavart kissé.

[embed]https://youtu.be/hpuWInpgnvo[/embed]

Egyik reggel jövök le nagy nyugalommal az emeleti hálószobámból, amikor a lélegzetem is elállt. Valami ufószerű kis zöld gépezet járkált a kertben jobbra, balra, fel és alá. Még ilyet sem láttam én egyszerű, magyar, idősödő, de tanulékony nagymama. Mint megtudtam ez is intelligens, és  fűnyíró a neve. Ez is be van programozva, ha esik, ha fúj  nyírja a füvet.

Mit mondjak, érdekes, nem mindennapi élményekkel jöttem haza kis vidéki, magyar lakásomba. Itthon boldogan kapcsolgatom kézzel fel-le a villanyt, húzom le és fel a redőnyt akkor, amikor én úgy gondolom és akarom, főzöm a kávémat a gázon. Követ ne vessen rám, akinek ez tetszik,  de én ezt nem fogom kérni!

                                                             A képek saját felvételek

Vica