Felszedtem már a szép, egészséges krumplit.

Veteményeskertem  5.rész

Vége van a nyárnak, és bár  hűvösebb szelek is fújdogálnak, kicsiny veteményeskertemben még akad tennivaló. A paradicsom, a sóska, a petrezselyemzöldje még szedésre kínálja magát.

A krumplit felszedtem már, oly meseszerű megjegyzésekkel, mint „szerencséd, hogy öreganyádnak szólítottál! ”. Habár szegény  ültetvény nem tehet róla, hogy idén, ami kártevő csak elérhette, az el is érte. Megszenvedte  a magáét, én meg kiizzadtam a lelkem is, míg ártalmatlanná nem tettem a bokrok levelein, szárain, föld alatt táborozó, szaporodó, önkényesen vendégeskedő, hívatlan betolakodókat. Rágták, fúrták, faragták (volna tövig, végpusztulásra ítélve) szegény növényzetet, ahol érték.  Fentebbi ténykedéseim  során több ízben is megfogadtam, hogy soha többé nem  vetek krumplit. Ezen mondatom nagy derültséget okozott felnőtt gyerekeim körében, „minden évben ezt mondod”  válasz kíséretében. Lehet, igazuk lesz. Hiszen, nem véletlen jutottak eszembe a „mesés” gondolatok a betakarítás folyamán, mert végülis a ládákban  30 kilónyi, szép, egészséges, megfelelő méretű krumpli várja sorsa beteljesülését.  

A hogyan tovább is foglalkoztat már, lassan a megüresedő kis földparcellák jövő évi  beosztását is el kell döntenem. Bár a nyár folyamán  egyértelműen elhatároztam a krumpliföldem befüvesítését, amíg meg nem láttam a ládákban sorakozó szép, kedvemre való nagyságú,  főzésre kínálkozó darabokat.  Ilyenkor, és már nem először, gondolom magamban, hogy soha ne mondd, hogy soha, - mert ez esetben is  valószínű erről lesz szó. Ugyanis  már „egyezkedem magammal”.  Amennyiben hideg, fagyos telünk lesz, meggondolandó  a „soha többé nem vetek krumplit” kijelentés. Ha  igen, akkor szükségem lesz e terület őszi előkészítésére. Sorakoztatom pro és kontra  érveket  a többi veteményt is beleértve: mi, miért is maradjon, vagy, miért ne?

 „Mit fáradozol, kínlódsz  vele, megtudod te azt venni a boltban is ”- mondják ismerőseim. Tényleg fáradozom, az időmet is igénybe veszi, és nem mindig kellemes, vagyis sosem az, rendszeresen, nap mint nap laikusként, bio-gazdálkodás szerűen eltüntetni a kártevők egyedeit. Kényelmesebb lenne az udvart is rendben tartani, ha „csak” fűnyírózásra szorulna. Ezek a kontra érveim.

A pro érveim: tudom mit eszem (milyen fajtát, nem vegyszerezett,  stb. …). És még mindig nem tudok betelni azzal az ízzel, amit kertem, magunk művelte, magunk  gondozta zöldségei, gyümölcsei frissen szedve, avagy télire eltéve adnak. Ez az érv minden kontrát ver. Még akkor is, ha érzem, hogy koromnál fogva nehezebben bírom már a kerti munkák gyűrődését. Ilyenkor nyárutón, ősszel viszont minden gyűrődés  emléke tovaszáll a spájzom polcain álló befőttek, a fagyasztóban konyhakészre csomagolt főzelékfélék, gyümölcsök  látványától. Közben még nyersen nagyot harapok a frissen szedett, vegymentes, napsütötte piros paradicsomból, csakúgy, magában, vagy a magról kelt, vadon növekedett, későbbiekben általam gondozott  fácska kicsiny, ámde ízletes őszibarackjából.

Őszbe fordulóan még fontolom a szamócáim átültetését, nem szeretnék lemaradni a fokhagyma termesztésről sem. Nagy segítség a döntéshozatalban az elmúlt évek tapasztalatai, hogy  mely növények kedvelik jobban, és birkóznak meg kertem talajviszonyaival, és melyek azok, amelyekkel valóban nincs értelme fáradoznom.

Idényzáró számvetésem eredménye minden zsörtölődős-izzadós nehéz nyári nap után, összességében,  hogy továbbra is nagyon élvezem a sok évtizedes városi,  természettől szinte teljesen elszakadt  élet után a természetes, emberi léptékű, szabad levegőn, aktív mozgással, gyümölcsöző tevékenységgel teli napokat. Amely napokba azért belefér városi rendezvények látogatása, egy–egy nyaralás, kirándulás is, és minden más is, ami a városban is elérhető.

Izzy

Ha megtetszett a blogunk, csatlakozz a Facebook közösségi oldalunkhoz, ahol egyéb érdekességeket is találsz és értesülsz a friss bejegyzésekről.  Csatlakozáshoz

katt ide

Mentés