A Tosca sikere a Szegedi Szabadtéri Játékokon
Szem nem maradt szárazon a csillagfényes nézőtéren.
Június 30-án mutatták be Puccini Tosca című operáját a szabadtérin, mi a második előadást láttuk július 1-jén. A mi szegedi szabadtérinket Magyarország legnagyobb csillagfényes színpadjaként is szokták nevezni, és arra a napra ez tökéletesen illett is! Az egész napi borult ég kétségessé tette, meg tudjuk-e nézni az előadást, vagy újabb özönvíz zúdul a nyakunkba. De mire este 8 óra lett, a felhők tovaszálltak, és csodás csillagos ég borult fölénk.
Az előadás előtt bevallom, kétségeim voltak előzetes hírek alapján a modern környezetbe helyezett előadásról -jobban kedvelem a hagyományos, korabeli díszlet- és jelmezbe öltöztetett színpadképet-, de az előítéleteim az előadás előrehaladtával teljesen elmúltak.
Az előadás rendezője Bocsárdi László, akinek úgy tudom, ez az első operarendezése. Nem szokványos a színpadkép, mintha "elvettek" volna a hatalmas színpad mélységéből, a cselekményt, a játékot "előrehozták", intimebb lett a játéktér, mintha kamaradarab lenne a monumentalitás helyett. Minimális, de jól funkcionáló díszlet, egyszerű jelmezek, -Tosca egyetlen kék ruhácskában játssza végig a darabot-, mégis feledhetetlen volt az előadás.
Köszönhetjük ezt a remek szereplőgárdának: Tosca Rost Andrea, Cavaradossi László Boldizsár, Scarpia Kálmándy Mihály volt. Rost Andrea itt énekelte először Tosca szerepét (nem is értem miért, ez az ő "névjegye" lehetne), gyönyörű hangja nem meglepetés, de a színészi játéka is lenyűgöző. Megrendítő volt , "szem nem maradt szárazon". Scarpiával való duettjei feszültséget, drámát sugároztak, Kálmándy Mihály ebben is remek partnere volt. Ilyen szuggesztív Scarpiát ritkán látunk-hallunk, nagy hatású alakítás volt. Cavaradossiként a "mi tenorunkat", azaz a szegedi színház tagját, László Boldizsárt láthattuk-hallhattuk. Lírai-drámai alakítása igazán nagy sikert aratott, a Kép-ária és a Levél-ária előadásával dübörgő vastapsot kapott a hálás közönségtől. A zenekart Pál Tamás vezényelte rendkívüli empátiával, nem harsogva túl az énekeseket, lélekből játszottak.
Ez az előadás a három főszereplőnek adott kiváló lehetőséget az igazi színjátszásra, a modern operajátszás-éneklés bemutatására, a közönség bevonzására az operaelőadásokra. Az előadás végén a nézőtérről letóduló szipogó, meghatódott közönség elégedetten távozott, igazi élménnyel lehettünk gazdagabbak.
Brigitta