10 évesen markot szedtem aratáskor

"A tanyáknál szellők lágy ölében

 Ringatózik a kalászos búza,

 S a smaragdnak eleven szinével

 A környéket vígan koszorúzza."

      Petőfi Sándor: Az Alföld

Egy héttel Péter-Pál nap előtt, Mihály bácsi már készülődött, fente a kaszát, nézte minden nap a kalászokat, mi pedig rozs szalmából kötelet készítettünk. Június 29-én Mihály bácsi tiszta, fehér inget vett föl, mi a kannákba friss vizet húztunk, fogtuk az elkészített szalma köteleket és elkezdődött az aratás.

Gyerekek a mezőn- Glatz Oszkár festménye

Mariska néném imádkozott és Mihály bácsi neki kezdett a kaszálásnak. A tempót ő diktálta, a néném szedte a markot, a gyerekeknek a dolga a kötélhányás volt. Amikor egy kévére való összegyűlt, a marokszedő rátette a kötélre. Amikor a kaszálásban szünet volt, összekötöttük a kévéket, a nap végén összehordtuk, és Mihály bácsi kereszteket rakott belőlük. Már 10 éves lehettem, amikor átvettem a marokszedést a nénémtől. Mihály bácsival mentünk másnak is segíteni, és azt hiszem büszke volt rám, hogy városi lány létemre tudok ilyen munkát végezni.

Amikor befejeződött az aratás, kezdődött a cséplés. Egy cséplőgép dolgozott az egész járásban, beosztották, hogy mikor, melyik tanyára kerül a sor. Nagy izgalommal vártuk a gépet, hozzánk mindig este érkezett és éjjel dolgozott a gép. Addigra behordtuk a nagy udvarra a learatott rozst, a zsákokat odakészítettük. Mariska néném nagy üstben főzött a munkásoknak vacsorát, majd elkezdődött a munka. Mi is ébren maradhattunk és a gép körül játszottunk. Olyan cséplőgépet képzeljetek el, mint amilyen  a "Te rongyos élet" c. filmben is szerepel.

Kép forrása: Fortepan

Augusztus elején Mihály bácsi felpakolta a zsákokat a szekérre és én is elkísérhettem a malomba. Akkor kelt fel a nap, belém ivódott az a hajnal, csodálatosan szép volt, csend és nyugalom. Aztán egy nap jöttek a faluból és a megtermett rozsnak egy részét bizony be kellett szolgáltatni az államnak, de ez nemcsak a gabonára, hanem a kukoricára és az egyéb termésre is vonatkozott.  Majd jött a termelőszövetkezeti időszak, 1 hold földjük maradhatott háztájinak, a többi föld és az állatok bekerültek a közösbe. Hogy mennyi fájdalommal és tragédiával járt, erről már csak a nagyon idősek tudnának mesélni.

A nagynéném halála után a legidősebb nővérem és a párja vitték tovább a gazdálkodást. Sajnos már ők sem élnek és a tanya számomra már csak egy nagyon szép emlék maradt.

Sári