Számtalan mozgás-lehetőség van, ha odafigyelünk rá.

Amíg aktívan dolgoztunk, az életformánkból adódóan jöttünk-mentünk, mozogtunk. A nyugdíjas lét magában rejti a mozgáshiány veszélyét, ha nem figyelünk rá tudatosan. Különösen ősszel és télen hajlamos az ember (asszony) arra, hogy kényelmesen elüldögéljen a finom, meleg szobában a számítógép és a TV előtt. Ezt megengedhetjük ugyan magunknak, sőt azt is mondhatnánk, hogy jár ez már  nekünk, mégse tesszük jól, ha elkényeztetjük magunkat mozgásilag.

Sok dologgal tarthatjuk mozgásban, azaz fitten magunkat, mert ez egyrészt a jó szív-és érrendszeri működésnek, másrészt az izomzatunkat szükséges edzeni, nem beszélve  a testsúlyunkra gyakorolt hatásáról, sőt, a legújabb kutatások szerint ez közvetve az agytevékenységünkre is kihat.  

Ne spóroljunk a mozgással, ne legyünk restek és kényelmesek! Először is sétáljunk, gyalogoljunk sokat. Ha megyünk valahová és nem kell nagyon sietni, tervezzük úgy, hogy a táv egy részét gyalog tesszük meg. Persze lehetőleg olyan helyen sétáljunk, ahol nincs nagy zaj és légszennyezettség. Még hasznosabb, ha kifejezetten séta, azaz gyaloglás céljából töltünk el rendszeresen, naponta legalább félórát a szabad levegőn. Ilyenkor megtehetjük, hogy gyaloglásra alkalmas cipőben és ruhában indulunk neki és nem slattyogva, hanem tempósan gyalogolva haladunk.    

Aki teheti, járjon el valamilyen szervezett mozgásra, testedzésre!  Manapság – legalábbis a városokban – olyan sokféle a kínálat, hogy bátran válogathatunk, és vannak kifejezetten időseknek való kímélő  tornák, táncok, jógák, stb. Sokan szeretnek úszni, aqua fitneszre járni, vagy a nordic walkingnak hódolnak. Tudok olyan régiség korabeliekről is, akik fitness terembe járnak.  A gyalogtúrázás, a rendszeres tánc, és a biciklizés az igazán sportos, fitt régiségek időtöltése. Ezek a házon kívüli mozgásos elfoglaltságok  programnak is jók, hisz rákényszerítenek, hogy kimozduljunk otthonról. Praktikus  egy barátnővel, vagy családtaggal  együtt járni,  hisz így már csak egymás kedvéért is elmegyünk a programokra.

Ha nincs kedvünk, vagy lehetőségünk  eljárni  szervezett mozgásos programra, az nem ment fel a rendszeres mozgás szükségessége alól!! Otthon is végezhetünk gyakorlatokat, a lényeg, hogy rendszeres legyen. Ami engem illett,  itthon szeretek mozogni. Korábbi gyógytornákból, jóga tanfolyamon tanultakból  kialakítottam egy gyakorlatsort, amit a tévét nézve állva, vagy matracon fekve végzek, általában reggel. Jó időben viszont estefelé a teraszon, vagy a kertben szeretek tornázni. Két, súlyzónak álcázott ásványvizes palackot  is gyakorta használok gyakorlatok közben. 

Gyakorlataimat látva,  a napokban  lányom megjegyezte, hogy nem elég dinamikus a mozgás, amit végzek,  és pulzusszám növelő mozgásra is szükség van. Ezért újabban valami zenés csatornát keresek a tévében és zeneszóra szoktam ötletszerűen aerobic-szerű  gyakorlatokat is  végzeni, ami után jól lihegek, bizonyítva, hogy  megdolgoztattam a szívemet is. Férjem a szobabiciklit szereti, naponta elteker néhány kilométert, jól lefárasztva magát reggeli előtt.

Akinek kertje van, és aktívan kertészkedik,  az az év egy részében akár felmentést is kaphatna  a torna alól, hisz a rendszeres kertészkedés alaposan megmozgatja  az izmokat és a szívet is, igaz, nem minden izomcsoport mozgatására kerül sor. A szabadban és kedvvel végzett kertészkedés az egyik legjobb fiatalító kúra, láthatjuk ezt faluhelyen, ahol idős emberek is olykor páratlan fürgeségről tesznek tanúbizonyságot. Egy másik ifjan tartó hobbi a városi kutyatartás, amely gondoskodik a gazdi napi járás szükségletéről.

 Van sok egyéb alkalom is, amit felhasználhatunk izmaink finomabb megdolgoztatására. Mindez különösen ajánlatos azokban az időszakokban, amikor huzamosabb ideig ülünk a számítógép, vagy TV előtt, és még inkább, ha valamilyen betegség miatt feküdnünk kell hosszabb ideig. Pedig a vérkeringésnek (is) nagyon rossz, ha hosszabb ideig mozdulatlanul ülünk. Magamról tudom, hogy hajlamos vagyok a számítógép előtt ülni órákig, ha valamibe nagyon beleásom magamat, és se hallok, se látok, aztán elgémberedett tagokkal állok fel. Önfegyelmezésül kitaláltam, hogy egy csengő órát állítok be magamnak, mely a megadott időben figyelmeztet, hogy ideje felállni és mozogni egy kicsit.

Kezdhetjük a napot azzal, hogy ébredés után, még ágyban fekve végzünk nyújtó-emelő láb és kézmozgásokat. A nap folyamán aztán folytathatjuk ezeket a „párhuzamos”, azaz valami egyéb tevékenység közben végzett mozgásokat. Pl. a számítógép előtt ülve jó kis lábizom tornát végezhetünk, nyújtva emelve a lábunkat, vagy bokakörzéseket végezve. Unalmas mosogatás, de akár főzés  közben is végezhetünk tánclépéseket, főként, ha közben mondjuk a rádióban zene szól. De járhatunk a lakásban lábújhegyen, vagy a sarkunkon, papucsunkat levéve,  naponta többször is. Ha emeleten lakunk és van lift, ne használjuk mindig, menjünk fel, vagy le gyalog, ha nem fáj a lábunk és nincs sok csomagunk. Tömegközlekedve, járművön utazva (ha nincs rá külön okunk),  ne akarjunk mindenáron lehuppanni egy üres ülésre, inkább érezzük magunkat fiatalosnak, aki tud még állni,  kapaszkodni, egyensúlyozni.

Mozgásunkról és fitten maradásunkról az unokák is gondoskodnak. Amíg kicsik, és gyakran ránk vannak bízva,  jó sokat rohanunk, hajladozunk velük. Ha már nagyobbak, labdázzunk, fogócskázzunk  velük, vegyünk részt a játékaikban (amíg igénylik), ne szoktassuk hozzá magunkat, hogy a fotelben ülve nézzük őket. Én ennek köszönhetem, hogy még gond nélkül le tudok ülni a padlóra velük játszani (és fel is tudok kelni).

Lényeg, hogy lehetőleg minden nap menjünk el otthonról, és minden nap végezzünk valamilyen mozgást, akkor is, ha rosszra fordul az időjárás, ha hamar besötétedik, és  a kedvünk sem olyan jó, mint amilyen szép időben volt. Gyalogoljunk, tornázzunk, ússzunk, kiránduljunk, táncoljunk, tartsuk fitten és mozgásban magunkat akkor is, ha ez egy kicsit nehezünkre esik, és kényelmesebb lenne egy fotelben ücsörögve megvárni, míg kitavaszodik.

Cecilia