Száll a mese anyáról fiúra és unokára

Szerettem kisgyerek lenni. Ez most arról jutott eszembe, hogy megláttam a közösségi oldalon az első osztályos fényképünket. Élénken emlékszem az iskolára, a tanító nénikre, a hangulatra, az illatokra. Imádtam a meséket. Ahogy megtanultunk olvasni, bújtam a mesekönyveket. Esténként villanyoltás után a paplan alatt, zseblámpa fényénél olvastam. A fiatal olvasók kedvéért:  ez  az 1950-es években volt, amikor még fogalmunk sem volt arról, hogy létezik televízió. Az esti mesét mindig a rádióból hallgattuk meg, hétvégén pedig a Csinn-Bumm Cirkuszt, vagy a Miska bácsi leveles ládáját élveztük a rádió mellé telepedve.

Kép forrása: http://www.tanszertar.hu/

A mai napig, pedig már igencsak "régiség" vagyok, imádom a meséket. A legjobb kikapcsolódás számomra, ha a bábszínházban nézem meg a legújabb előadást, ilyenkor teljesen elfelejtem a koromat és minden gondomat. Igaz, a fiam bábszínész és így legalább elmondhatom az előadásról a véleményemet.

A 70-es években, amikor a fiam született, a mesék befogadása terén még a könyvek álltak az első helyen. Nem volt drága és a munkahelyeken volt könyvterjesztés. Így sok, szép könyvet tudtunk vásárolni, a mai napig szép kis könyvtárunk van. A  mesekönyveket is mind megőriztük. Ötéves volt a fiam, amikor elkezdtük olvasni az igazi Micimackó regényt Karinthy Frigyes fordításában. Élvezettel hallgatta és nagyokat nevetett a Tigris hebehurgyaságán. Azt hiszem a mesék szeretetét sikerült átadnom a kislányomnak is, aki már a 80-as évek gyermeke, amikor is megjelent a video-készülék  és a mesekazetták.

Visszatérve az én gyermekkoromra, a rádió mellett számunkra a szórakozást  a vasárnapi matiné (délelőtti) mozielőadások  jelentették. Nem volt változatos a kínálat, szinte kizárólag szovjet filmeket játszottak, sok háborús témájút. Elsős gimnazisták lehettünk (60-as évek elején), amikor már lehetett amerikai filmeket is látni. 14-15 éves korunkban néztünk  először  a moziban Walt Disney mesefilmeket : Hófehérke, Hamupipőke, Bambi, Csipkerózsika és az Óz, a csodák csodája - ezek a filmek számomra valóban csodák voltak.

Óz, a csodák csodája, amerikai film

Már javában dolgoztam, a gyerekeim is megszülettek, sőt már nagyobbacskák voltak, gondoltam a jövőre is, és a megszületendő unokáimra. A mesés könyvek mellé megvettem  az imádott filmjeimet video-kazettán, mondván ezt az unokáimnak is látniuk kell, majd egyszer

Húsz éve őrzöm a kazettákat. Közben megszületett az első, máig még egyetlen unokám, aki most óvodás, 3 és fél éves. Természetesen nagy mesekönyv -  és zenebarát. Anyukájával rendszeresen járnak könyvtárba, ha nálam van, akkor elővesszük a régi mesekönyveket. Igazi kis "sajt kukac",  de ha mesélek, szinte meg sem moccan. Egyik kedvence tőlem a Hófehérke, amit természetesen "átalakítva" mesélek, kihagyva mindenféle gonosz ármányt, a hangsúlyt a törpékre fektetve.

Úgy gondoltam, ideje megismertetnem a filmmel is, de előtte elővigyázatosságból elővettem a video-lejátszót és megnéztem a Hófehérkét és 3 történetet Walt Disney Micimackójából. Mit mondjak? - letettem arról, hogy a kicsinek lejátsszam, pedig ő már "nagyfiú". Manapság nem is ajánlják ezeket a meséket, a kegyetlenség és horrorisztikus jelenetek miatt.

Szerintem nagy különbség van a között, hogy olvasunk, vagy filmen látunk egy történetet.  Ha olvassuk, akkor nem érzékeljük a szörnyűségeket.  Gyerekként  szerencsére filmen nem láthattam, és a könyvben mindig  a végén a jó győzött, és a rossz megbűnhődött. De a látvány az ilyen kicsinek feldolgozhatatlan!!  Nem szeretem a Disney-féle Micimackó rajzfilmeket, különösen most, hogy megnéztem három történetet a 20 év előtti video-kazettán, még jobban megerősödött bennem ez az érzés. Én maradok az eredeti történet elmesélése mellett!!! 

Az unokáméknál otthon nincs tv készülék, ha nálam van, akkor sincs bekapcsolva, nagyon jókat játszik és játszunk, szerencsére még nem hiányolja a televíziót. Néha DVD-n néz mesét, most nőtte ki a Bogyó és Babóca korszakot.

Esténként, ha bekapcsolom a tévét és végig nézem a csatornákat, szinte nézhetetlen a műsor. 90 százalékban krimi, öldöklés, üldözés, horror, vámpír filmek láthatók. Miért csodálkozunk, hogy idegesek, zaklatottak vagyunk? Nem is szabadna elalvás előtt ilyen történeteket nézni, ez nálam vonatkozik a politikai műsorokra is. Gyakorta eltöprengek azon, hogy vajon mi indítja arra egy film rendezőjét, hogy őrült történeteket vigyen filmre és sokkolja a nézőket? Ezentúl moziba is csak úgy megyek, ha előtte alaposan tájékozódom a filmről. Utolsó két élményem késztet erre. Neves rendezők (Kusturica és Sofia Coppola) egy-egy filmjét láttam. Az egyik a boszniai háború idején játszódik, minden szörnyűségével premier planban, Coppola filmje pedig az Amerikai polgárháború idején. Régen figyelmeztetésül kiírták, hogy csak 18 éven felülieknek ajánlott - nem csak a szex- jelenetek miatt ! 

Elsős osztályképem

Ennyire "régiség" lennék már?!  Olyan nagy baj, hogy egy filmben is a nyugalmat és békességet keresem, mint egykor a mesékben ?

Sári