A föld szeme, erotikus képeskönyv vagy álomfejtő?

Nemrég láttam a budapesti Várkert Bazár mozitermében Bosch: A gyönyörök kertje c. nagyszerű spanyol ismeretterjesztő filmet Hieronymus Bosch festményéről, a madridi Prado múzeum féltett kincséről. „Mágikus realista” írók, mint a brit-indiai Salman Rushdie és az irodalmi Nobel-díjas török Orhan Pamuk, továbbá számos szakértő művészettörténész mellett fiatalok és idősek vallottak arról, mit látnak, mit szeretnek a döbbenetes műben.

 Az 1500 táján festett háromtáblás kép, triptichon bal oldali táblája a Paradicsom avagy a világ teremtése, a középső panel a földi Gyönyörök kertje, a jobb oldali pedig a Pokol, avagy az alvilág ábrázolása. Mindhárom panel ámulatba ejt a részletek gazdagságával. A fantasztikus teremtmények, emberek, állatok és növények tömege, zeneszerszámok, szörnyek, gömbök jelentését máig kutatják. Mértékadó művészettörténészek a festmény ihlető forrásai között említik például az  akkoriban nagyon népszerű látomásos költeményeket, amelyek tele voltak a pokol komor szörnyetegeivel, a kárhozottak rafinált kínjaival.

A legrejtélyesebb mégis a középső panel, amelyet egyes művészettörténészek egy esküvő megörökítésének vélnek, mások erotikus képeskönyvnek. Szó esik az értelmezésekben szimbólumokról, ókori „álomfejtő szótárakról” és hasonlókról.

A képnek egészen szokatlan értelmezését nyújtotta dr. Baranyai Miklós szemorvos 1982-ben, a Művészet c. folyóiratban (köszönöm jó ismerősömnek, volt főnökömnek, hogy fölhívta a figyelmemet a cikkre). Ő ugyanis abból indult ki, hogy Bosch korában a szemnek kiemelt jelentőséget tulajdonítottak, filozófiai értekezések tárgya volt, a pápaszem az egykorú arcképeken a bölcsességet, a tudást jelképezi. Baranyai doktor Bosch több képén a szemet, mint a szimbólumrendszer központját azonosította.

A gyönyörök kertjének ez a kék tengerszeme – a szemorvos szerint – a Föld szemének pupillája, a sárgás part a Föld szemének írisze.

A cikkíró úgy vélte, Bosch Leonardo da Vinciéhez hasonló anatómiai ismeretekkel bírt, a szem részeinek meghökkentően pontos ábrázolásához szükséges ismereteit boncolás útján szerezte. A kép bal alsó sarkában a szerelmespárt ringató gömb egy belülről ábrázolt szemgolyó, a kívülről rásimuló bogáncs-szerű idegrost köteggel együtt.

A szem lefejtett legkülső rostos burka ábrázolását egy neves művészettörténész Halálbogáncsnak nevezte.

Megjelenik a szem középső rétege, az érhártya.  Az ideghártya átlátszó, félgömb alakú búra egy háromalakos csoport fölött, tőlük balra pedig a szomszédos, bizarr gömbre simuló, háromrétegű ernyő összefoglalásként értelmezhető: ez a szemgolyó burkai - az ín-, az ér- és az ideghártya - szöveti szerkezetének képe.

A rejtélyes életű Bosch, úgy tűnik, még azt is elárulta, hogy a méreteinél fogva az emberi szemnél boncolásra alkalmasabb lószem nyújtotta anatómiai ismeretek adják a kép kulcsát, mert a tengerszem partján nyargaló paripák egyikének szemfenéki képét is odafestette a paripa fölé.

2016-ban volt a festő halálának 500. évfordulója. Erre az alkalomra a fent említett film mellett megjelent egy interaktív honlap és a kép 3-dimenziós ábrázolása is, sőt a breda-i MOTI múzeum és a Studio Smack kreatív ügynökség az interneten nyilvánosan elérhető videot készített A gyönyörök kertjének a mába helyezett, nagyon szórakoztató változatával, mely a linkre kattintva megtekinthető:

https://vimeo.com/studiosmack/paradise

Hieronymus Bosch (Jheronimus van Aken, 1450 körül-1516) egész életében a hollandiai s’Hertogenbosch-ban élt. Jámbor, istenfélő ember lehetett, mert a Miasszonyunk vallásos testvérület tagja volt.  Fennmaradt festményeinek, rajzainak száma 70 körül van, a különös, zavarba ejtő remekműveket a világ legnagyobb múzeumai őrzik.

                             A képek forrása: wikimédia

   LUJZA