Családi demokrácia

Ugye tudod, kedves olvasó, hogy nem csak a társadalmakban, de a családokban  is létezik demokrácia?

Hát az úgy volt, hogy a két kiskorú unokám a „rég volt hazámból” nálam tölthették a tavaszi vakáció néhány napját, vagy hetét. A szülők két, nagy bőrönd ruhával felpakolva, számítva mindenféle időjárásra, hagyták itt őket, hogy öltözködésük ne okozzon gondot.

A szülők távozása után első dolgunk volt a napi változatos programunk összeállítása, tervezése. Gyerek- és ifjúkoromból, a rég múlt idők homályából előbukkant agyamban egy jól bevésődött gondolat a tervezésről, amit most is fontosnak tekintettünk.

 Demokráciánk egyik cikkejében még az is szerepelt, hogy a bizonyos napokon ki a felelős e terv végrehajtásáért. A hármas létszámú tömeg első három napja tökéletesen megvalósult. Volt benne a játszótér mellett fürdő, séta, találkozások és  egy kiválasztott film megtekintése.

 A negyedik napon azonban, amikor a vadaspark látogatása szerepelt a tervünkben, sötét felhők borították az eget, melyet tartós eső tett igazán érdekessé. Közös megegyezéssel változtatnunk kellett a kitűzött célon, így egy nagynéni látogatására cserélődött az aznapi terv. Igen ám, de az eső nem, hogy csendesedett volna, egyre jobban zuhogott. Én, mint a nagyi, aki aznap a kisebbséghez tartoztam, kértem, hogy találjunk itthoni tevékenységet magunknak.

 Ám a döntés joga az aznapi felelősé volt, aki úgy döntött, hogy felveszik az új, kapucnis esőköpenyüket, és mehetünk. El nem áznak, én az ernyőmmel szintén védekezhetek. Aztán még inkább eleredt a folytonos eső, széllel párosulva, de azért elindultunk. Mire a nagynénihez értünk, a ruházatunk védve volt bár, ám a cipőink, zoknijaink a tócsák miatt is, teljesen átáztak. Megérkezve, a vendégségben  száraz zoknikra váltottuk a vizeseket, de nekem, mint nagyinak, végig kellett hallgatnom a meglátogatott nagynéni dorgáló szavait:-   Legalább neked lett volna több eszed! Karomat széttárva, felhúzott vállakkal, én csak ennyit mondtam: - Hiába, a mi demokráciánk már csak ilyen

 A következő évben, ugyancsak mi hárman, újabb terveket szővögettünk, és én emlékeztettem unokáimat az elmúlt év elázós eseményére, kérdezve - Nem bántátok meg ?

-Ugyan nagyikám, dehogy bántuk meg, legalább egy felejthetetlen élménnyel gazdagodtunk.

 Ilyen a mi családi demokráciánk.  

       Az írás szerzője: Zsazsa