A nyugdíjasok jó része cselekvőképes ember, az önkéntesség iránti igényt fel kell kelteni bennük

Látókörömben van egy kicsiny szeglete annak a fiatal nyugdíjas rétegnek, akik telve vannak energiával, életkedvvel, már nem dolgoznak, a család, ház körüli teendők, hobbik csak részben kötik le az idejüket. Közülük, úgy gondolom  sokan szívesen lennének önkéntesek, végeznének valami hasznos munkát mások segítésére, ellenszolgáltatás nélkül, de a legtöbben nem tudják  mit lehetne tenni, hol lenne szükség rájuk. Mint közösségfejlesztésben nagy tapasztalatokkal rendelkező szakember, hogyan látod a helyzetet? Miért jó önkénteskedni egy idős embernek, mik lehetnek a motivációk?

Tréningeken, ahol az önkéntességről, önkéntes munkáról beszélgettünk, és az volt a kérdésünk, hogy mit nyer egy önkéntes, kiderült, hogy amit kap, az mindig hosszabb lista, mint amit ad. Ilyen válaszokat kaptunk: barátokat, tanulási lehetőséget, utazást, szakmai képzésen való részvételt, nyelvtanulási lehetőséget, meghallgatást, odafigyelést, sokmindent, amit esetleg az élet más területein nem kap meg.

Az önkéntesség egy win-win helyzet, amivel mindenki nyer, nem önfeláldozás, amit ráncolt homlokkal és izzadságcsepekkel kell végezni. Ezért én nem nevezném munkának, inkább erőforrásnak, ha van egy belső kapacitásod, az adni tudás többletével rendelkezel, azt add tovább, és nem kell, hogy ez a tevékenység feltétlenül kényszernek tekinthető munka legyen.

Ha tagja vagyok egy klubnak, vagy lakóhelyi csoportnak, az nem jelent önkéntességet?

Ha valamilyen kulturális csoport tagja vagy, azt nem szokták ideszámítani, de szerintem önkéntesség az is, ha eljársz egy körbe, ahol rendszeresen előadásokat hallgatsz, meg az is, ha a lépcsőházban valakinek segítesz.

Hivatalosan megkülönböztetik a szervezett önkéntességet és a spontán önkéntességet. Néha az a benyomásom, hogy az Önkéntes Központ Alapítvány, amely az önkéntesség hazai összefogója, mintha nem tartaná  önkéntes munkának a spontán önkéntességet, azaz nem tartják nyilván a nem szervezett keretek között folyó önkéntességet. Én nem becsülöm le azt, akik szervezetten és rendszeresen ilyen munkát végeznek, de hozzáteszem, hogy a spontán önkéntesség legalább olyan fontos.

Például olyan segítség, amit az ember a szomszédainak ad. Lehet olyan miliőt teremteni, ahol ez megnyilvánul.  Újpalotán (Budapest, 15. kerület) dolgoztunk  két éve egy  városmegújító programban ahol a szomszédsági  önkéntesség is téma volt. Azon dolgoztunk, hogy rávezessük őket, hogyan tudnak egymásnak segíteni.

Milyen területeken van helye az önkéntességnek?

Szinte nincs is olyan terület, ahol ne lenne. A szolidaritást jelentő területek, szabadidőhöz, kultúrához köthető területek, a szociális terület, a környezetvédelem, hogy csak néhányat említsek. Ami nincs igazán beindítva és nagyon jó lenne, az a tanulás.  Az open university - nyitott egyetem – például Angliában nagyon jól működik. Nálunk nagyon lassan alakul ki. Van egy pár idős egyetem, de olyan kellene, mint régen a TiT szabadegyetem volt, amely többszáz lehetőséget kínált. Van olyan ismerősöm Angliában, aki idős korában, idős képzésen szerzett egyetemi diplomát. Lehet, hogy ez sok embert motiválna hallgatóként és előadóként is.  Magyarországon többek között a Zsigmond király egyetemen a Nyugdíjasok Akadémiáján vannak ilyen tanfolyamszerű képzések.

Van egy tanár ismerősöm külföldön, aki nyugdíjasként már több mint egy évtizede önkéntes beteghordóként dolgozik egy kórházban. Rendkívüli módon megbecsülik a munkáját, amiért pénzt nem kap, mégis naponta boldogan jár dolgozni, mert fontosnak, értékesnek érzi magát, azaz a tevékenységét.

Van, aki az önkéntességben a megbecsülést találja meg, amire mindig vágyott. Ezt nem lehet megfizetni, ez ér annyit, mintha pénzt kapna érte. Van nálunk is egy kórházi önkéntes szolgálat. Pár évtizede robbant be, de nagyon nehezen tudott legitimitást találni az egészségügyben. Mi egy fura világban nőttünk fel, amiben mindent központilag kezdeményeztek, most már nem ez van, de a helyi kezdeményezés még sokszor zavarokat okoz, ezért nem szeretik. Valószínűleg az államnak egy feltételteremtő szerepet kellene vállalnia, olyan kapacitásokat teremteni, ahol megszervezik ezt, vagy megszerveződik organikus módon a szükségletek alapján. Fontos, hogy az önkéntest ne riválisnak tekintsék pl. az egészségügyben. Hogy az ápolónő, orvos tudja azt, hogy az önkéntes nem helyette van, hanem az ő munkáját segíti.  Az intézmények panaszkodnak, hogy mennyi dolguk van, ha pedig jön valaki, aki segítene, az zavart okoz. A felkészítés fontos feladat. Önkéntesek fogadása egy intézményben az nagy kockázat lehet. Az Önkéntes Központ Alapítvány egyik vállalt feladata, hogy tanítsa, mi a teendő, ha egy szervezet önkénteseket fogad, hogyan kell arra felkészülni. Nagy szükség van erre. Ne kelljen harcolni azért, hogy megengedjék az önkéntesek működését.

Jó kezdeményezés az Idősek Barátai program, melynek keretében önkéntesek intézményekben, vagy saját otthonukban elszigetelten élő idős embereket látogatnak rendszeresen.  Erről egy interjút készítettem a Civil Rádióban. A linkre kattintva itt meghallgatható az interjú.

https://kronika.civilradio.hu/?p=4522

Milyen manapság az önkéntesség helye, megítélése társadalmilag?

Az önkéntesség még mindig gyanús dolog, nehéz lemosni róla az egykori társadalmi munka emléket, hogy olyan dolgot végzel, amihez valójában nem értesz. Ez lejáratta, és a mai generációk már nem is tudják, milyen volt. Az önkéntesség sajnos még nem eléggé közismert, nincs még kultúrája.

Az iskolákban már van kötelező 50 óra önkéntes szolgálat az úgynevezett Ifjúsági Közösségi Szolgálat. Az egyetemi felvételihez ez feltétel, igazolni kell, hogy részt vett valaki ebben a 11-12 osztályban. Amikor ez először megjelent, elkezdték csúfolni, hogy micsoda hülyeség: kötelező önkéntesség.  Az iskoláknak sok helyen nem tetszett, mert nekik ez plusz feladatot jelentett.

Külföldön régebben is megnézték, ha egy munkahelyre jelentkezett valaki, hogy az önéletrajzában mint önkéntesség mit írt le. Ez az önkéntes kultúra kialakulását segíti. Jó lenne ezt már gyerekkorban megtanulni, hogy felnőttkorára természetes legyen. Van azonban előrelépés. Például a MOL ’Új Európa Alapítványa’ támogat önkéntes szolgálatot befogadókat, forrásokat adnak olyan szervezeteknek, akik 30-40 önkéntest fogadnak

Mi lehet a szenior önkéntesség kibontakozási iránya?

Nekem az a sérelmem, hogy a legtöbb idősügyi program azt a képet sugározza, hogy az otthon ellátatlanul, vagy betegen maradt idősek ellátása a fő program. Az idősügy nem ez és egyre kevésbé ez. Régen érthető volt, mert nem volt szociálpolitikailag kifinomult rendszer, másrészt nagyon tönkrement emberek kerültek nyugdíjba. Ma már jobb állapotúak a nyugdíjasok. De az önkénteseket nem igénylik az intézmények.   A kívülről irányított önkéntesség követelődző. Amit mi képviselünk, az a közösségfejlesztői megközelítés, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjasok jó része cselekvőképes ember és az önkéntesség iránti igényt kell felkelteni bennük, az a fontos, hogy ők találják ki, hogy mit akarnak csinálni. Tehát várjuk ki, míg eldöntik és ne mondjuk meg nekik, hogy mit csináljanak. Mi, közösségfejlesztők, ebben facilitátori (segítői) feladatokat látunk el.

2006-2007 körül a 11. kerületi önkormányzat elindított egy 60 plusz idősügyi  programot, volt ennek egy közösségfejlesztő ága.  Ennek a keretében szomszédsági önkéntes programokat indítottunk, kis társaságok jöttek létre saját programmal. A lényeg az öntevékenység volt, többek között a természetjárás, az egészségügy, a rádiózás területén jöttek létre jó kezdeményezések.

'Szembesültünk azzal a tapasztalattal, ha megfelelő felhangoltság, támogató környezet és közösségi motiváció vesz körül időseket (is): a belső erőforrásaik igazi kibomlását, elképesztő innovációt, belső energiák felszabadulását és alkotóvá válását tapasztalhatjuk. Szolidáris szomszédság címmel közösségfejlesztő program indult a XII. kerületben 2014-ben, melyet – az önkormányzat megbízásából - a Közösségfejlesztők Egyesülete dolgozott ki és valósított meg, majd adott át 2017 januárjában a Hegyvidéki Kulturális Szalonnak.'

A program összefoglalásáról szól a film, ami a linkre kattintva megtekinthető:

https://www.youtube.com/watch?v=bJKvusRfjLc&feature=youtu.be

Azt nem szoktuk kimondani, hogy az embereknek szükségük van a hasznosság-tudatra, pedig ez idős korban is így van. A családban is az van jól, akinek valóban dolga van, akinek elfogy a dolga, ott vagy összevész a család, vagy kirekesztik a nagyszülőt, ebből összeomlás lehet az idős korban. Régebben együtt élt 2- 3 generáció és természetesebb volt az átjárás. Vannak ilyen generációk közti híd szerepet elősegítő önkéntes programok is, mert a természetes út manapság már hiányzik. A szenior önkéntességnek éppen az lehet a szerepe, hogy az emberek a hasznosságukat megtalálják valami nekik tetsző területen.

Péterfi Ferenc

Péterfi Ferenc közösségfejlesztő, pályája kezdetén Újpalotán dolgozott. A 80-as évek végén indult közösségfejlesztő foglalkozás kialakulásának egyik szereplője lett. Jelenleg az ELTE Társadalomtudományi karán és Sárospatakon, a levelezőképzésben, közösségépítéssel kapcsolatos ismereteket oktat. A Civil Rádió Alapítvány egyik alapítója, kuratóriumi tag, jelenleg is műsorkészítő.

A képek a 11. kerületi 60+ program során készültek

Cecilia