Zenehallgatás és szárnyaló gondolatok mellett készülő alkotások

Nézem a kecses, füles fotel háttámlájának apró öltésekből összeálló színpompás gobelin virágait, meseszép mintáit.  Harmóniát, melegséget, derűt áraszt, miként a készítője, Júlia személyisége is.

Nem akármilyen tárggyal állok szembe, a művészien megformált darab egy pályázaton éppen most nyert első díjat.  Júlia és férje a rossz idő ellenére elutaztak a helyszínre, hogy személyesen vegyék át az elismerést. A díjnyertes alkotás készítője férjének, Tamásnak, a régi, kopott foteljét újította fel a gobelinhímzéses kárpittal. Mintául egy eredeti, angol Hedfield-házból való falikárpit szolgált. A hímzőfonál francia gyapjú, melyet úgy vegykezeltek, hogy ne menjen bele a moly. A tervezésben segítségére volt Kéki Ilona gobelinművész. A pályázatra a házaspár együtt készült, Tamás készítette a felvételeket, amiket benyújtottak, és ő találta meg a pályázatra való felhívást is az interneten. A fotel előtt áll az ugyancsak gobelin öltésekkel hímzett, kecses lábtartó. Olyan elegáns a szoba sarkában álló két darab, mintha egy angol nemesi házban lenne.

Lakásuk tele van Júlia kezének alkotásaival: nemcsak csodálatos gobelinek, hanem hímzett terítők az asztalokon, komódokon, falikárpit a falon, párnák az ágyakon. Most éppen egy nagy, fehér vászonterítőn dolgozik, melynek szélére horgolt csipke kerül.

A kézimunka ajándék lesz fia családjának. Hasonló terítő van az ebédlőasztalon, vele harmonizáló, saját készítésű függönyök az ablakokon.  Pompás, üdítő látvány.

A ház asszonyát arról faggatom, honnan ered ez az alkotó szenvedély és szépségre való törekvés, mert mindez csak hobbi, hiszen a nyolcvanat betöltött Júlia aktív éveit orvosként dolgozta végig, akárcsak vele egykorú férje.

Megtudom tőle, hogy az érdeklődés az elemi iskolában indult, ahol a kislányokat már alsó tagozatban megtanították kézimunkázni, zoknit stoppolni. Varrni egy nagynénjétől tanult meg később, aki csak akkor csinált neki ruhát, ha segített a varrásban. Visszaemlékszik arra is, hogy háztartástan órán a lányiskolában a nagyobbakat a főzés (pl. a fagylaltkészítés) rejtelmeire, majd takarítás fortélyaira és a mindennapi élet apró-cseprő dolgaira (pl. egy csekk kitöltése) is megtanították. Később a gimnáziumban még műszaki ismereteket is elsajátított, amelyet élete során sokszor hasznosítani is tudott, például a lakástervezésben.

Ha már ilyen messze visszanyúltunk az időbe, azt is megkérdezem, amit mindig szerettem volna tudni, hogy mikor és hogyan ismerkedtek meg, hogy kerültek össze Tamással, akinek humora mindig megnevettet. Megtudtam, hogy ugyanabba a gimnáziumba jártak és a vívóteremben kerültek „tartós” ismeretségbe, mely azóta is tart, hiszen  59 éve házasok.

Beszélgetés közben kerül elő egy csodálatos matyó hímzéses terítő, amely nincs elől a lakásban, mert úgymond nem illik a lakás stílusához. Ezt Júlia évekkel ezelőtt hímezte, Mezőkövesden járva csodálkozott rá ezekre a szépséges mintákra. Az ottani Matyó-házban rendelte meg a mintával előrajzolt hímző anyagot, sőt a himzőfonalakat is. Nem győzöm csodálni a precíz öltésekkel kivarrt, fényesen csillogó, rojtokkal ékesített terítőt.

Régebben nagyon sok kézimunkabolt volt országszerte, könnyű volt az alapanyagokat beszerezni. Júlia ízlését könyvek, újságok kézimunkái  és az Iparművészeti Múzeum kiállításai alakították.

A kézimunkák szabadidőben készültek, esténként, hétvégeken, szárnyaló gondolatok és zenehallgatás mellett.

     Cecilia