Így költi el időmillóit egy nyugdíjas férfi

Amikor elmentem nyugdíjba, azonnal milliomossá váltam. IDŐMILLIOMOSSÁ! Nem az lett a gondom, hogy a „rengeteg” nyugdíjat mire tudom majd elkölteni, hanem az, hogy mit fogok csinálni a hirtelen megszaporodott „szabad” időmmel. Aki nyugdíjba menetelekor átélte ezt, az tudja, hogy  nem is olyan egyszerű probléma. Valamit ki kellett találnom, s ez nem ment gyorsan, de az egyik ötlet szülte a másikat, s lassan az egész napok tele lettek tennivalóval, programokkal, nem lehetett unatkozni.

Mivel a feleségemnek nincs jogosítványa, csak nekem, így a „sofőrködés” máris elfoglaltságot teremtett, ráadásul szeretek is vezetni. Ebből rögtön következett a másik: a bevásárlás. Ha nem naponta ugrik be az ember a kisboltba egy-két apróságért, akkor a bevásárlás heti egyszeri programmá, nagy bevásárlássá válik, amihez jó, ha van kocsi, a kocsihoz pedig óhatatlanul sofőr. Így kialakult egy hetente, általában csütörtök-pénteki napokra eső „üzleti” út. S hogy miért ekkor? Ennek is oka van, s máris találtam egy új tevékenységi kört, ami az ilyen „időmilliomos” millióiból nem keveset el tud tölteni.

A nagy áruházláncok, hipermarketek általában szerdán jelentetik meg a következő heti akciós újságot, akcióikat.  Máris sokat tudok költeni az időmből. Leülök a számítógép elé, s mivel pontosan tudom a közelünkben hol, milyen áruházak vannak, sorban behívom az akciós újságjaikat. Egyébként pontos útvonalaim vannak, ha két vagy három áruházat kell majd útba ejtenem, mert ugye az üzemanyag is pénzbe kerül. Van két kedvenc áruházam, s ha a távolabbiba megyek, akkor a másik szinte útba esik, a kitérő nem több mint 5-600 méter.

Előtte, otthon leülünk és összeírjuk, hogy a következő hétre miket kell bevásárolnunk. Így már konkrét lista alapján kezdem az akciós újságokat böngészni. Ha megtalálom valamelyikben a listánkon szereplőt, máris írom fel. De közben találhatok olyan árukat is, amelyeket rendszeresen fogyasztunk, s most valamelyik helyen akciós áron van. Ez is a listára kerül. Persze ebből nem egyet vagy kettőt kell venni, hanem ha hosszabb ideig eltartható, akkor annyit, hogy 5-6 alkalomra elég legyen. Csak egy példa: hetente 2 alkalommal eszünk olasz tésztát, paradicsomos vagy sajt mártással. Ha gnocchi (a magyar krumplis nudlihoz hasonló tészta) 299 Ft/fél kiló helyett 219 Ft, akkor hat csomagnál, ami 3-4 hónapig is eláll, a megtakarítás 480 Ft. A hozzá használható dobozos, fél literes passzírozott paradicsom 169 Ft helyett 119 Ft, akkor itt is 6 darabnál 300 Ft a megtakarítás. Csak két terméket említettem, és 780 Ft marad a családi kasszában. S ez sokféle általunk keresett, használt terméknél előfordul.

No meg szeretek főzni. Így az ételkészítés is jelentősen fogyasztja az időmet, még ha elég gyorsan is csinálom, hiszen előtte végig gondolom az elkészítési sorrendet, s nem hagyok közben üres időket. Néha lefényképezem amit készítek, és leírom a recepteket, ide a blogba.

A bevásárlás, a cipekedés is „sport” tevékenység, de nem az igazi. Ki kell találni a további időrabló tevékenységet: a mozgást. Ezzel is nagyon sok időt el lehet tölteni. Sétálni a nejemmel (mondjuk többet mint szeretnék, mert ő sétakedvelő, de én kevésbé). Ezenkívül kihasználom, hogy délelőttönként a kerületi uszoda a kerületi nyugdíjasoknak ingyenes. Máris úsztam egy jót, szaunáztam és pénzbe sem került. Viszont a „millióimból” megint elment hetente kétszer két-három óra. Van otthon szobabiciklim. Úgy van tájolva, hogy rálátok a televízióra. A bicikli kéznél van, még ha lábbal is hajtom, s így akár naponta, vagy hetente 3-4-szer használom. Igaz, orvosi előírásra naponta kellene minimum 20 percet tekernem, s ha nem is mindig sikerül, de igyekszem ezt betartani.

Mivel még az „időmilliókból” maradt, elvállaltam a társasházunk (csak pár lakásos) közös képviseletét. Ez is jócskán kitölti a havi időmet. Közös költség beszedése, számlák rendezése, banki ügyek intézése, a házon belüli javítások, karbantartások megszervezése, mind-mind időbe kerül. Mivel a ház körüli teendőket a tulajdonosok végzik, a különböző ismétlődő tennivalók beosztása is a feladatom. Minden komolyabb ügynél a tulajdonosok többsége dönt, így ezt is elő kell készíteni, írásba rögzíteni. És a házunkban természetes az, hogy ezért nem jár díjazás.

Néha ezekhez hozzájön egy kis kirándulás a közelben. No meg rendszeresen az „unokázás”. Mivel lányom és vejem dolgoznak, hetente két alkalommal mi megyünk az unokákért. Cserébe időnként ők jönnek hozzánk egy-egy hétvégén ebédre. Másik lányom párja is szeret főzni, így kölcsönös kirándulásaink vannak, hol mi megyünk hozzájuk egy hétvégi ebédre, hol ők jönnek hozzánk.

Már csak havonta-kéthavonta egy mozit, vagy valamilyen előadás meglátogatását,  a napi internetezést, és egy kis televízió nézést is bekalkulálva máris elköltöttem a „millióimat”.

A hozzám hasonló sok-sok „időmilliomos” is gondolom úgy van vele, hogy ameddig egészségünk engedi,  szinte semmire nem marad már időnk, s a régi dolgos hétköznapokból kiszakadva nem okoz életünkben törést az „időmilliomossá” válás.

    Papá Stefano