Interjú Herczeg Ildikóval, ’A Lepke súlya’ című könyv fordítójával

Fotó: Giuseppe Cian

Bevallom, most már kicsit szégyenkezve, hogy csodálkozással fogadtuk terveidet két évvel ezelőtt, amikor baráti társaságban elénk tetted a neves kortárs olasz író  Erri de Luca: A lepke súlya /Il peso della farfalla  című könyvét, azzal, hogy magyarra akarod fordítani és kétnyelvű kiadásban megjelentetni. Most itt tartom a kezemben a könyvet, kitartó munkád nagyszerű eredményét. Hogyan jött az ötlet, hogy több évtizedes olasz nyelvtanári pálya folyományaként, már nyugdíjasként, belefogj egy ilyen nagyívű munkába?

Nem ötlet volt, inkább késztetés. Egy olasz tévéműsorban figyeltem fel az íróra, megfogott egyenes beszéde, tiszta gondolatai, szerény, természetes viselkedése. Ezt a könyvét mutatta be éppen, háttérként pedig feltűntek a Dolomitok és Észak-Olaszország varázslatos hegyei. Egy barátnőmtől ajándékba megkaptam a könyvet, elolvastam. Szíven ütött. Tudtam, hogy le kell fordítanom. Úgy éreztem, hogy ezt az élményt meg kell osztanom azokkal is, akik nem tudnak olaszul, vagy épp most tanulnak.

Miről szól a könyv, mi volt a történetben az, ami megfogott Téged?

Szokatlan a könyv két főszereplője: a magas hegyek közt élő, magányos vadász és egy öntörvényű zergebak. Történetük, jellemük párhuzamosan bontakozik ki az olvasó előtt. Mindketten elhúzódnak a többiektől, felmentik magukat a „völgyben”, vagy a csapatban érvényes törvények alól és sajátos szabályok szerint alakítják az életüket. Gyönyörűek a természeti leírások, a síkvidékhez szokott magyar ember számára egzotikusnak tűnő hegyek világa. Igazi kihívás, egyben nagyon szép feladat volt a könyv költői stílusának visszaadása magyar nyelven. Külön ajándéknak érzem, hogy fordítás közben újra felfedezhettem: mennyire gazdag és szép az anyanyelvünk! A magyar szöveg végleges megformálásában jelentős segítséget kaptam a barátaimtól és kedves kollégáimtól. Nekik köszönhető a végleges magyar cím is: A pillangó súlya.

Ki a könyv írója, akiről Magyarországon eddig nemigen hallottunk?

Erri De Luca eddig 65 művet írt. Olaszul és 30 másik nyelven már régóta olvashatják a könyveit szerte a világban, de magyarul eddig még egy sem jelent meg. Az okok ismertek: a nyomtatott könyvek iránti egyre csökkenő kereslet, a külföldi, divatos könyvek és sztár-írók dominanciája szinte minden műfajban, a könyvkiadás és terjesztés mély válsága,- hosszan sorolhatnám még.

Erri De Luca viszont úgy ír, olyan témákat választ, amelyek a mai, rohanó tempóban élő embert – köztük sok fiatalt is - képes olvasásra késztetni. Stílusa egyéni, szép, tömör és világos, mondanivalója fontos és érdekes, könyveit néhány óra alatt el lehet olvasni. Az író által ébresztett gondolatok viszont hosszú időn át hatnak.

Miért volt fontos számodra, hogy a könyv kétnyelvű kiadásban jelenjen meg?

Sokan tanulnak idegen nyelveket, eljutnak különféle szintekre, teljesítenek követelményeket, lesz róla bizonyítványuk. Tanulásban vagy a munkájuk során használják is a megtanultakat, de nincs módjuk (talán idejük sem) eredeti nyelven igazi irodalmi műveket olvasni. A kétnyelvű kiadás éppen ezt a lehetőséget adja meg: egy érdekes, jó stílusban megírt könyvet olvashatnak, amely egyúttal nyelvi modellként is szolgálhat. Ha az ismeretlen szavak sokasodnának, nem kell abbahagyni az olvasást, szótárt böngészni, elég csak átpillantani a másik oldalra és már ott is a megoldás. Utána azt a fejezetet ismét el lehet olvasni az eredeti nyelven, és onnan folytatni.

Fotó: Giuseppe Cian

Milyen nehézségekkel kell megküzdeni, ha valaki egy Magyarországon még nem ismert szerző művét szeretné kiadatni?

A könyvet én ajánlottam megjelentetésre az Editio Mediterranica kiadónak. Bíztak bennem, értékesnek tartották a művet és sokat tettek azért, hogy megjelenhessen. Arányos szerkesztéssel, szép betűtípus és papír kiválasztásával, az olasz és a magyar nyelvű szöveg pontos illesztésével segítették elő a könyv kiadását. Remek munkát végzett a borító tervezője, Marczali Ágnes is: a hegyek világát, a szülőföldjüket szerető olasz barátaim amatőr fotóit használta fel, hogy a mű hangulatát már a könyv kézbevételekor érzékelhessük. A finoman megrajzolt kis fehér pillangó a könyv szimbóluma lett. Igazi csapatmunka volt, mindannyian bíztunk és bízunk abban, hogy a könyvnek sikere lesz.

Milyen visszhangja volt eddig a könyvnek? Hogyan folyik az értékesítés?

A visszajelzések eddig nagyon jók. Sokan dicsérik a művet, a fordítást is gördülékenynek tartják. Nekem, mint fordítónak csekély volt a szerepem: jó művet nem nehéz fordítani. Szeretném, ha minél többen megismernék Erri De Luca gondolatait. A könyvet saját terjesztéssel népszerűsítjük és árusítjuk, egyelőre. Addig, amíg a magyar olvasók jobban megismerik ezt a kiváló, olasz írót.

Nyugdíjasként búcsút intettél-e a tanításnak? Mi mindennel töltöd a napjaidat?

„A tanári pályát nem lehet befejezni, csak abbahagyni.” – mondogatták régen nálamnál bölcsebb, idősebb kollégáim. Hiába vagyok már nyugdíjas, nem tudok nem odafigyelni a mai iskolára, a mostani diákokra. Próbálok még használni mindazzal a tudással, tapasztalattal, amit 40 évnyi tanítás során összegyűjtöttem. Helyettesítek a régi iskolámban, ha egy kolléga megbetegszik, kipróbálok tananyagokat, segítem a magas óraszám és a rengeteg pluszfeladat miatt örökké fáradt-hajszolt mostani tanár-kollégáimat. Ők is, a diákok is széles mosollyal fogadnak, amikor meglátnak. Kell ennél több?

Végül eláruljuk az olvasóknak, hogy Fodor Anna blognéven a Régiséségeknek blog egyik sikeres szerzője vagy. Kívánom, hogy még sok szép fordítással lepd meg az irodalmi csemegékre éhes olvasókat és bloggerként is olvashassunk tőled sok  új írást!

    Cecilia