A konyhám a lakásom lelke

Van, aki szeret főzni, van aki nem. Én az előbbi csoporthoz tartozom, ezért nap, mint nap fakanalat ragadok, sütök-főzök kedvemre, mini gasztro műremekeket készítek (szerintem) kettőnknek, vagy nagy ritkán a vendégeinknek.

Mivel gyakran üldögélek a konyhámban, arra várva, hogy elkészüljön a finomság, egyre csak az jár a fejemben, hová szeretnék még egy polcot, hogy a mini sütőt átraknám a másik oldalra, ha lenne ott konnektor, és hasonlók. Legutóbb azon morfondíroztam, hogy a konyha egyik sima, nagy falfelültét szeretném hangulatossá tenni.

Így történt, hogy nemrég belevágtam újra a falfestésbe. Tavaly, amikor kicseréltem a konyhabútort egy modernebbre, már belekóstoltam a falfestés rejtelmeibe, fehérre festve a konyhát. Most pedig a konyha egyik, 3x3 méteres falát festettem be színes mintákkal.

Sokat böngésztem a netet, hogy hogyan kell ezt csinálni. Az a jó, hogy ezek a nagyszerű fehér falfestékek hengerrel, vagy ecsettel egyszerűen felvihetők és színező pasztával színezhetők is.

Egyik nap korán reggel alkotásra készen álltam, előkészítettem és szemügyre vettem a beszerzett beltéri fehér falfestéket, a színező pasztákat, ecseteket, dobozkákat, rongyokat, újságokat és nekiláttam a nagy műveletnek. Hetekig gyűjtögettem a tejfeles nagyobb poharakat és egyéb kis műanyag dobozokat. Nagy létrára is szükségem volt, mivel a magasan lévő mintákat csak így értem el és így tudtam megrajzolni.

Hogy biztosra menjek, a falra való festés előtt papíron is megterveztem a mintát, megrajzoltam és ki is színeztem. Azt is kipróbáltam, hogy a falra felrajzolt ceruza mintát ki tudom-e majd radírral törölni.

Festési terv papíron

Ezután felrajzoltam az absztrakt mintájú háromszögeket, négyszögeket ceruzával a falra, a rajzoláshoz jobb híján egy hosszú szegélylécet használtam vonalzónak, mert az volt megfelelő hosszúságú. Majd a megrajzolt mintákat nagyobb ecsettel kifestettem, a minta széleit pedig kicsi, vékony ecsettel próbáltam kihúzni a vonal mentén. A színeket magam kevertem úgy, hogy a kiinduló szín mindig fehér volt és ehhez kevertem a színező pasztákat. Néha több szint is összekevertem, sárgából és pirosból lett a narancssárga, kékből és sárgából a zöld. A megmaradt festéket mindig eltettem a javításhoz. Némelyik szint többször újra kellett keverni és át kellett festeni, mert nem tetszett.

A festés 3 napig tartott, amit nagy élvezettel csináltam és napról napra jobban körvonalazódott az eredmény. A létrejött mű nekem tetszik és megfelel az igényeimnek.

Én mindig egyénileg terveztem konyhámat, mert szeretem jól érezni magam benne és lételemem, hogy otthonom barátságos legyen. Mindig kitalálok magamnak valami idő- és fáradtság igényes, de pénztárca kímélő projektet.

Mindenkit arra biztatok, aki szeret barkácsolni és valami egyéni dolgot szeretne a lakásában, bátran vágjon bele, és csinálja meg maga.

   Vica