Unokamese

Peti, a majdnem nyolc éves nagyfiú, nyitott hátizsákja mögött áll, amit anya tanácsára már másodszor pakolt át, s közben nélkülözhetetlen barátjával, Bundival,  szem-kontaktus által beszélgetnek. Neki elég maga a gondolat, hogy hosszú beszélgetésbe kezdjen akár egy állatkával, virággal, fával, vagy bokorral, de még egy élettelen tárggyal is. Anya nem egyszer jegyezte meg: „ennek a gyermeknek jobb lett volna, ha lánynak születik!” Ő pedig nem akar olyan lenni, mint a Juli padtársa, aki csúnyákat mond, verekszik és a leckéjét is gyakran az ő házijáról másolja át.

 Most éppen Bundival tárgyalja meg a nyaralás előkészületeit. Bundi azt sugallja neki, hogy nem akar itthon maradni nélküle. Peti megvigasztalja: ne félj barátom, kitalálok valamit, úgyis magammal viszlek, még ha titokban is. Bundi megnyugszik, a kis párnán kényelmesen elhelyezkedve várja az ígéret megvalósulását. Tudja, ha Peti valamit megígér, az úgy is lesz. Peti feladatának teljesítése után a kertbe indul kis könyvvel a kezében. A megszokott diófa hintáján akar olvasni, ám gondolatai más dimenzióban kóborolnak.

Milyen jó, hogy itt az igazi nyár és ők a hegyek közé készülnek nyaralni szüleivel. Tudja, hogy egész kicsi korában voltak már a hegyekben. Még két éves sem volt, ott veszítette el első számú Bundiját, amint az apa nyakában elaludt és kiejtette a kezéből. Hányan keresték sokáig, még lámpással is, hiába. Ő akkor sírt, éjszaka nem tudott aludni nélküle. Igy szülei másnap megvásárolták a második számú Bundiját, amire azóta nagyon vigyáz. Őt már nem fogja elveszíteni, de nélkülözni sem akarja.

 A diófa árnyéka kellemesen védi a szikrázó napsugaraktól. Hallja a galambok turbékolását, követi a rózsák között szálló pillangókat, méhecskéket. Egy ciripelő tücsök is közreműködik a meghitt csendben. Majd a gólyák kezdenek kelepelni, mielőtt a fiókák elfogyasztanák a táplálékukat, a tóból kifogott kis békákat. Nagymama szerint a gólyák kelepelése ugyanaz, mint az embereknél az ima. - Nem látod fiacskám, hogy kelepelés közben csőrüket az ég felé emelik? - mondta neki a múltkor. Bizonyára igaza van. A kis fecskék is kiköltötték már fiókáikat a felújított fészkükben, egyre gyakrabban térnek meg csőrükben bogárkákkal, hernyókkal, hogy az éhes szájakat ellássák. A baromfiudvar lakói is árnyékban hűsölnek, csak a mindenekfelett uralkodó kakas járkál most is felemelt fővel a tyúkok között. A néma kacsák csendben szürcsölik a medencében levő vizet, néha meg is mártóznak benne. Élvezik a saját környezetüket. Hiába, a nyár az mindennek, mindenkinek kedves évszak. Ő is alig várja a holnapot, csak éppen Bundi miatt izgul, hogy észrevétlenül vihesse magával.

A másnap is felvirradt, még a napsugarak sem bújtak elő. A szürkületi hajnalban indultak, de mire teljes fénnyel felragyogott a Nap, már megtalálták helyüket a többi sátororzók között, kik már a reggelihez készülődtek. Most már Peti az, aki apának legtöbbet segít a sátorverésben, pakolásban, majd a tűz élesztésében is. Minden pompásan sikerül. Élvezi feladatait. Reggeli után aztán már indulnak is az első túrára. Cipő, köpeny, víz és némi kis falatozni való a hátizsákban és vidáman veszik bírtokukba a Peti által még ismeretlen szépséges tájakat. Időközben a csúcsok felé haladva esőköpenyt öltenek magukra, de tovább folytatják útjukat. Csodás látványban részesül Peti, amit soha nem felejt. Látja a harkályt munka közben, egy kis őzike is elsuhant mögöttük, sünikével is találkoznak, aki összegombolyodva várja, hogy elhaladjanak mellette, majd szedret és málnát is találnak a lefele tartó úton, amiből bizony Peti lakmároz a legtöbbet. Csoda jól telik az első túra. Éhesen érkeznek sátrukhoz, ahol az előre elkészített húsok pillanat alatt megsülnek a rácson. Jól lakva, élményekkel telve hajthatják fejüket álomra az első nap után.

A szülők csodálják Petike kitartását, azt, hogy fáradhatatlannak bizonyult, élvezte a látottakat és milyen jó étvággyal tudott enni, no meg a patak hideg vizére sem panaszkodott. Látszik, hogy igazi férfi lesz belőle - jegyezte meg apa. Anya még hozzátette:- És képes  lemondani a megszokott macijáról is, a kedves Bundiról, amit eddig mindenhova magával cipelt.

Közben anya még egy pillantást akar vetni fiacskájára, aki a megterhelő út után bizonyosan mélyen alszik már. Csendben félrehúzza kissé a nyílást a sátor fülkéjében. És mit lát? Peti Bundiját ölelve, mosolyogva alszik a matracon, a megszokott pózban. Lábujjhegyen hívja párját, hogy legyen ő is szemtanúja  fiúk éjszakai álmának, aki a becsempészett Bundival karjai között az igazak álmát alussza.

 Ez így természetes.

Elvégre Bundinak is jár egy kis nyaralás!

             Az írás szerzője: Zsazsa