Egy sokat szenvedett asszony csodálatos festményei

A kor gyermekei, jobban mondva "Régiségei" vagyunk, mi nyolcan. Ha jól emlékszem, a 40. érettségi találkozó után határoztuk el, hogy "megalakulunk" mint baráti kör. Van köztünk gyermekorvos, pedagógus, gazdálkodó-üzlet asszony, adminisztrátor, szóval vegyes az összetétel, de az érdeklődési kör, az értékrend körülbelül azonos. Együtt nőttünk fel, a gimnáziumban  egy osztályba jártunk, sőt hárman az óvodától érettségiig  társak voltunk. Tíz év az nagy idő, össze is szoktunk, a kommunikációnkban komoly szerep jut a számítógépnek. Esténként, ha valakinek eszébe jut valami, máris ír az chatbe: Van itt valaki?  Természetesen mindig van, aki válaszol, és beindul a traccsparti. Ha a valaki nyaral, azonnal értesülünk, merre jár, milyen a szálloda, hogy érzik magát. Ilyenkor mi is szinte ott érezzük magunkat, hol Marakesh-ben, vagy épp Törökországban, Olaszországban. Jönnek a jobbnál jobb fényképek, video felvételek. Eleinte volt, aki elutasította a számítógépet, de ma már mindannyian elfogadtuk és örömmel használjuk. Szó szerint kinyílt előttünk a világ.

Az elmúlt héten jött az üzenet: Lányok! Budapesten, a Várban, Frida Kahlo festményeiből van kiállítás, kinek van kedve jönni? Nem kellett kétszer kérdezni, négyen azonnal biztosra mondtuk, az ötödik  a Budapesten élő,  osztálytárs barátnőnk volt. Ha Pesten járunk,  érdekes programokat állít össze és "idegenvezet", ami nem  egyszerű öt-hat Régiséggel. Így hát egy szerdai napon kora reggel vonatra szálltunk, igyekeztünk egy kényelmes kupét foglalni. Nagyon sok "megbeszélnivalónk” volt, észre sem vettük, már megérkeztünk a Nyugatiba. Irány Buda, a Vár !

Többször jártunk már a Várban, de mindig lenyűgöz a kilátás, az ember percekig áll és nem győzi magába fogadni a látványt.  Elindultunk a bejárathoz, ahol hosszú sor állt a bejutáshoz. A jó szervezésnek és korunknak köszönhetően, nem kellett sorba állnunk, hiszen a látogatás 70 év fölött ingyenes. Így máris mehettünk a kiállító terembe.

Belépéskor szembe velünk egy önarckép fogadott, ott "ült" Frida Kahlo, méltóságteljesen, gyönyörű ruhában, fején a jellegzetes rózsa fejdísz. A háttér zöld alapon apró virágokkal és szőlőfürtökkel. Alig tudtam levenni a szemem erről a képről. Ahogy haladtunk, úgy ismerkedhettünk meg a képeivel és az életútjával. Eddig nagyon keveset tudtam róla. 1907. július 6-án született Coyoacánban, Mexikóváros külvárosában, Mexikóban. Apai nagyszülei Aradról kerültek Németországba, habár ezt a tényt 2015-ben  két kutató, akik utánajártak, megcáfolta. Fényképész édesapja első felesége elhunyt.

Az apa kivándorolt Mexikóba és elvett egy spanyol-indián nőt, négy lányuk született. Frida 6 évesen gyermekbénulásban megbetegedett, meggyógyult ugyan, de fél lába eltorzult. Élete végéig hosszú, mexikói népviseletben, vagy egy időben férfias nadrágokban járt, de a ruhái és az ékszerei mindig ízlésesek és szépek voltak. Jól tanult, orvosnak készült, de 18 évesen súlyosan megsérült, amikor a busz, amelyen utazott villamossal ütközött. Hónapokig gipsz ágyban feküdt gerinc - és medencecsont sérülései miatt. Ekkor kezdett el festeni, először magát, majd az ismerősöket, szomszédokat. Autodidakta módon haláláig képezte magát, de hagyományos keretek között soha nem tanult festészetet.

Megismerkedett Diego Rivera festőművésszel, akivel 1929-ben házasságot kötött. A művész 21 évvel volt idősebb nála. Gyötrelmes szerelemben éltek, de ragaszkodtak egymáshoz. 3 évre Amerikába költöztek. 1935-ben szakított Riverával, barátnőivel New Yorkba költözött. Első egyéni kiállítását itt rendezték meg. Férjétől  hivatalosan is elvált, de nem tudtak egymás nélkül élni, így 1940-ben újból összeházasodtak, majd visszatértek Mexikóba. Ekkor már nyílt házasságban éltek, ő is nyíltan felvállalta kapcsolatait.

Sokat festett, mintegy 150 festményéből 65-ön saját magát ábrázolta. "Azért festem magamat, mert olyan gyakran vagyok egyedül, és magamat ismerem a legjobban"- nyilatkozta. Mély kapcsolat fűzte Muray Miklóshoz, aki híres, magyar származású fotós, olimpiai  bajnok kardvívó, amatőr pilóta volt. 10 évig tartott ez a viszony. Muray szerette volna feleségül venni, őszintén szerette Fridát, de ő újra Diego Riverat választotta.

Megható volt olvasni Frida hozzá, magyarul írt egyik szerelmes levelét. A kiállítás budapesti megnyitóján Christina Kahlo, Frida hugának unokája elmondta, Diego művészi és szellemi társként vonzotta, Murayhoz elemi vonzalom fűzte.

1950-ben hét gerincműtétet végeztek rajta, szinte egész évét a kórházban töltötte. 1953-ban amputálták a lábát, ettől kezdve életét ágyban töltötte. Első egyéni kiállításán Mexikóban is ágyban fekve vett részt.1954. július 13-án 47 éves korában halt meg Coyoacanban, a Kék Házban.

Számomra, mivel felületesen ismertem az életét, nagyon nagy segítség volt, hogy a kiállításon a festmények mellett mindezeket az életrajzi vonatkozású információkat elolvashattam. Az életrajz ismerete segített a festmények megértésében. És még nagyon sok mindenről nem írtam. A naplójáról, a verseiről, a legbensőbb gondolatairól. Az az ember, aki ennyi szenvedés és fájdalom mellett ilyen csodálatos festményeket alkotott, minden tiszteletet megérdemel. Örülök, hogy láthattam ezt a lenyűgöző kiállítást, amely november 5-ig tekinthető meg.

                                                                                 saját felvételek

 Sári