Ókori villák – két kópia és egy valódi
A Villa Kerylos, a Villa Getty, és a Villa San Marco
Ismerhette-e az amerikai olajmilliárdos, J. Paul Getty a francia régészt, ókortörténész tudóst, Theodore Reinach-ot? A kérdés távol eshet napi gondjainktól, de gyönyörűséges látnivalókhoz vezet, épp azért, hogy ne süllyedjünk bele napi gondjainkba.
A közös bennük, hogy mindketten szenvedélyesen érdeklődtek az ókori görög és római kultúra iránt és ókori villák másolatait építették fel a birtokukon. Az életkoruk, életútjuk alapján ismerhették egymást, hiszen amikor Reinach meghalt 1928-ban, Getty 36 éves volt, már 18 évvel korábban járt Európában, és folyékonyan beszélt franciául.
Reinach csodálatos Villa Kérylos háza 1908-ban készült el a francia Riviérán, Beaulieu-sur-Mer-ben. A sziklafokon levő épületet három oldalról tenger veszi körül.
Reinach azért választotta éppen ezt a területet, mert úgy érezte, emlékeztet az ókori görög templomok helyszíneire, és itt valósíthatná meg élete álmát, az antik világ luxusvillájának újra-alkotását. Megbízott egy jó nevű építészt, archeológust, aki részletes vázlatokat készített Délosz szigetén a mozaikpadlós antik luxusvillákról.
Emmanuel Pontremoli tervezőnek élete egyik fő művévé vált a villa, ami – azon túlmenően, hogy a legdrágább építőanyagok felvonultatásával mutatja be az antik világ luxusát – a családnak is elegáns nyaralója lett.
A mozaikpadlós belső udvart 12 carrarai márvány oszlop veszi körül. A mozaikpadlók, a falakon a féldomborművek, de még az ülőkék is ókori múzeumi darabok pontos másolatai.
A ragyogó épület 1967 óta múzeum, annak szimbóluma – ahogy a Let’s Go France című útikönyv írja -, hogy a pénz igenis képes boldoggá tenni.
(a fenti képek forrása: wikimedia commons)
Paul Getty összehasonlíthatatlanul gazdagabb volt, mint Theodore Reinach. Ő nemcsak egy hű kópiát akart egy ókori villáról, hanem a több mint 40.000 darabból álló antik görög-római-etruszk szoborgyűjteményének végre megfelelő elhelyezést is.
A Getty Villa 1974-ben nyílt meg Los Angelesben, életre keltve a Vezúv hamuja alá temetett herculaneumi Villa dei Papiri-t. Getty építésze, Robert E. Langdon, a helyszínen tanulmányozta az ásatást, és párját ritkító épületet hozott létre.
A villa, benne a múzeumi gyűjtemény és körülötte a négy kert ma ingyenesen látogatható.
A gyönyörű kertekben kizárólag az ókorban már ismert növények vannak. A kertek szobrai a Nápolyi Régészeti Múzeumban őrzött herculaneumi szoborkincsek másolatai, múzeum lévén minden egyes szobor lábánál feltüntetve a forrásadatokat.
Míg az épület és a kertek műkincsei lenyűgöző másolatok, a termekben az ókori gyűjtemény darabjai mind eredetiek.
Különleges és korát meghaladó tudásról tanúskodik a belső szervek ábrázolása az egyik szobron.
Getty figyelemmel kísérte a tervezést és az építkezést, de a villa elkészültét már nem érte meg. A villa ma a Getty nevét viselő múzeum része. A Getty Trust kezelésében levő múzeum az USA egyik leglátogatottabb múzeuma, közel 1,8millióan keresik fel évente.
(saját felvételek)
Lujza
Villa San Marco, egy Vezúv által elpusztított luxusvilla
Az ókori Stabiae nevű dél-olasz városban állt a Villa San Marco, az időszámítás előtti 1 évszázadban épült luxus villa, melyet a Vezúv i.e. 79 –ben való nevezetes és tragikus vulkánkitörése pusztított el, ahogy Pompejit és Herculaneumot is. Az egykori csodálatos villa majd 1700 évig feküdt a föld alatt, amikor először Bourbon Károly francia király a 18. században végeztetett ásatásokat, majd a feltárást 1950-ben már az olaszok folytatták.
Bár a Castellammare di Stabia nevű településen található villa kicsit távolabb esik a pompeji és herculaneumi ásatásoktól, érdemes meglátogatni, ha képet akarunk alkotni arról, milyen lehetett egy ókori, vidéki luxus villa. A belépés ráadásul ingyenes.
Az épület klasszikus szépségét és eleganciáját oszlopok, freskók (kentaurokkal, szfinxszel, mitológiai alakokkal), és padló mozaikok emelték.
A komplexum fürdő létesítménye hideg merülő fürdővel (frigidariummmal) és melegvizű fürdővel (tepidáriummal) rendelkezett. A melegvizű medence vizét agyag csövekben keringő forró gőz melegítette fel.
Az ókori Róma házainak elengedhetetlen része volt a házi oltár, mely az elhunyt ősök védő szellemét testesítette meg, őrködve a család és az otthon békessége felett.
Az ókori házak kiemelt helysége volt a tablinum. Ez a ház urának üzleti célokat szolgáló fogadó, társalkodó szobája volt. Általában a falakat gazdag freskó díszítés dekorálta, és oszlopokon álló, a család őseit ábrázoló mellszobrok álltak a falak mentén kétoldalt. A Villa San Marcoban az egykori tablinumban vörös színű lábazat és girlandokkal, állatokkal díszített freskó nyomait láthatjuk.
A Villa San Marcóban az átrium falait fekete színűre festett lábazat díszítette, feljebb vörös színű festés nyomokat és kentaur, valamint párducbőröket ábrázoló freskók nyomai láthatók. Az átrium közepén sekély, négyszögletű, oszlopokkal szegélyezett impluvium, azaz esővíz gyűjtő medence található.
A villa központi része az oszlopsorral körbevett elegáns csarnok, melynek közepén egy 36 méter hosszú és 7 méter széles medence található. A vulkánkitörés idején az oszlopcsarnok kertjében platánfák nőttek. Az oszlopcsarnok végében egy nimpheum volt található, mely részben még feltárásra vár. A nimpheum a vizi nympháknak szentelt épület, melyben csövekből gazdagon ömlött a víz, s így nyáron kellemes üdülőhelyül szolgált.
Az épület szépsége és harmóniája romjaiban is magával ragadó. A tulajdonosaikat feltételezhetően a kitűnő klíma, a gyönyörű táj és a természeti gazdaság vonzották e helyre.
Nem csoda, hogy a huszadik században az ókori római és görög művészetért rajongó gazdagok Franciaországban és Amerikában lévő birtokukon ehhez hasonló épületek másolatát építették meg, és körülvéve magukat a ókorból származó műtárgyakkal (vagy azok kópiáival) megpróbálták újra élni a csodált és rajongott múltat.
https://youtu.be/_lqj4ut27OU
Fotó és videó: Papa Stefano
Szöveg: Cecilia
Fodor Anna 2018.11.08. 09:04:53
Lujza65 2018.11.08. 12:46:41