Készülődés a karácsonyi ünnepekre

Az ablakon koppanó esőcseppeket követő, szobákba áramló borongós, szürke fény szomorúságát a cserépkályhában vidáman pattogó fa melege kárpótolja. Ilyen időben,  ha csak lehet,  otthonunkban teszünk-veszünk.  A falinaptárra tekintve látom, hogy Advent első vasárnapja, az első gyertya gyújtásának ideje van. Ezidőtől ország-világ készül a karácsonyi ünnepekre. A nagy és-kisáruházak, boltok csillogva-villogva hívogatnak újdonságaikkal, és persze régi árukészleteikkel, fenyőfák sorakozva várják, hogy új otthonaikban karácsonyi öltözetet kapjanak.

Hagyományőrző vagyok. A saját fiatalkorombeli hagyományok őrzője. Több évtizedes „készletem” várja télideji előkerülését. Időközben természetesen bővülő darabokkal, jellemzően saját készítésűekkel. Sok-sok évvel ezelőtt a kirakatok pompájában kínálkozó szebbnél szebb hímzett és más adventi terítők engem is elkápráztattak. Olyannyira, hogy évekig fel sem raktam a nekem kezdetlegesnek  tűnő,  magam választotta mintájú és magam hímezte terítőmet. „Legyen már fent legalább egyszer” gondolattal, munkám gyümölcse egyszer csak ott díszelgett az asztalon,  advent első vasárnapján, az első, majd a többi három gyertya gyújtására várva. Nem annyira elegáns, mint a mesterművű boltiak, de olyan meghitté és barátságossá tette otthonunkat, hogy azóta minden adventkor hűségesen terül el asztalomon, rajta unokanővérem által készített adventi koszorúval. Ránézve szeretet és melegség járja át szívemet. Hozzám, hozzánk tartoznak.  Elkészítésük első perceitől ismerem „sorsukat”, a mi életünk részei, a régmúlt évek történéseire is emlékeztetve.

Ilyen hangulatban belekukkantok családom tagjainak „kívánságlistáiba”, amit évtizedek óta vezetünk, és amire az óhajok-kívánságok kerülnek rá folyamatosan ( könyvek, DVD-k, társasjátékok, pólók, stb…) és a neten jönnek-mennek az aktuálisan frissített listák. A listákat ismervén azért átnézem még párszor, és kiválasztom, hogy idén kinek, melyik szíve-vágyát tegyem a fa alá. A listák böngészése együtt jár a szürke hétköznapokat felváltó izgatott, titkos telefonhívásokkal. A megajándékozandó személynek ilyenkor hallótávolságon kívülre kell mennie, ha netán a közelben tartózkodna. A szigorúan titkos beszélgetések azon oknál fogva szükségesek, hogy a megajándékozott, az általa felírt tizenvalahány könyvből, egyebekből nehogy két-három példányban kapja véletlenül ugyanazt az egyet. Mert előfordult ilyen is.

Advent kezdetétől tervezgetem már a karácsonyi menüsort, a lefagyasztható süteményeket el is kezdem  készíteni, megkímélve magam az utolsó napok hajrájától, és a kifáradástól. Karácsonyváró készülődésem lázba hozza kisebbik fiamat is, aki előszedegeti a dobozokban tárolt karácsonyfa díszeket. Átnézi, különösen az általa készített papírláncokat, amelyek legalább két évtizedes múltra tekintenek már vissza. Az idő vasfoga viseltessé tette egyiket, másikat. Kiválogatja, és az ugyan sete-suta, ámde mégis ügyesen „dolgozó” kezeivel újakat ”gyárt”. Örömteli izgalommal készítgeti napokon, heteken keresztül.  Így gyorsabban telnek a hetek, ő is részese a készülődésnek.  

Az első gyertya fénye felidézi számomra az elmúlt idők eseményeit, felélénkít az elkövetkező napok tennivalóinak tudatosításával, hogy az ünnep szeretetben, békés, meghitt légkörben teljen családom körében.

                              A fotók saját felvételek

Izzy