Nálam beteljesült a mondás

Hetvenedik születésnapomra egy piros rózsafát kértem, hogy legyen valami szép, amire sokszor ránézhetünk. Kaptam is egy kis aprócska bokrot, amit még a vakondok is ki akartak túrni. Tavaszra hozott virágot, illata is volt, de a „fától” messze elmaradt.

Az öcsém hasonlóan gondolkodott, szép rózsafát ültetett párja 50. születésnapjára. Legalább tíz szál rózsa ágazott a bokron szabályos rendben sugár irányban. Csak azért nem irigykedtem, mert szeretem a sógornőmet, de megfogalmazódott bennem a gondolat: „ Ja, ő még csak ötven… „

Az viszont örömmel töltött el, hogy párom gondosan ápolta, a vakondoktól is óvta a bokrocskát. Egyre formásabb lett, rózsái egyre nagyobbak lettek, számuk is szépen szaporodott, már a nyári névnapomra is újra hozott virágot.

Az aprócska bokor

Kezdett „iskolás” korba érni, mire szép fává növekedett, négyszer virágzott egy évben, és egy-egy alkalommal negyven körüli  virágot hozott.

A készen, fa formában elültetett rózsa viszont kezdett vadrózsát produkálni, pedig az öcsém is gondosan ápolta.

Szerencsére nem adtam hangot az elején a csalódottságomnak, így beteljesült a mondás: türelem rózsát terem.  

    szöveg: Liza       fotók: Jóska