Nem okoznak több balesetet az idősek, mint a többi korosztály

Forrás: profimedia

A megállíthatatlan időkerék pörög, pörget minket is, előbb a hatvanas éveink vége felé, majd hetvenkedésre hívogatóan. Hetvenkedünk a korunkat illetően szó szerint, de vajon a szó átvitt értelmében - kérkedik, henceg – is jellemző-e ez ránk, amikor kocsiba, a volán mögé ülünk? Melyikünk így, melyikünk úgy.

Tehetjük is, tesszük is, hogy közlekedünk, hiszen elődeinkhez képest fiatalosabban, lendületesebben élhetjük, éljük az életünket. Egyikünk gyalogosan, hátizsákkal vág neki kirándulásoknak, másikunk távolabbi világrészek felé veszi az irányt ismerőseivel, sokunk otthon tesz-vesz, és bevásárláshoz, ügyintézéshez pattan autóba. A volán mögé ülve kis faluban, nagyvárosban, hegyen-völgyön át szeljük az utakat. Honi viszonylatban, a világ más országaitól eltérően,  szigorúbb feltételekhez kötve, öt, három, két évre kapunk vezetési engedélyt, életkortól függően.

Időnként találunk cikkeket, amelyek a jogosítvány kiadása felső korhatárának témáját pedzegetik. Vezetési engedélyre való jogosultságnál alsó korhatár van, felső határ sehol a világon nincs, így nálunk sincs. Itthoni statisztikákat böngészve nem igazolt, hogy e korosztály baleset veszélyesebben közlekedik, mint bármelyik másik. Nem hivatalosan, személyes kíváncsiságból, jó ideje kérdezősködöm korombeli ismerőseim körében az autóvezetést illetően. Ezen kíváncsiságom nem az olvasott híradások folytán, hanem inkább személyes apropóból indult.

       Forrás: Pixabay

Mennyire számítanak a vezetésben a felettünk elszállt évek? Egyáltalán: számít-e a kor? A válaszok mindegyike: persze, hogy igen! Mert hiszen a gyakorlatlanabb, hevesebb indulatokkal vezető ifjak, a felpörgetett, hajszolt életet élő negyvenesek, és a már megfontoltabb meglett korúak egyaránt a volán mögött ülnek. Természetesen minden korosztályra vonatkozik az a megállapítás, hogy autót vezetni bizony körültekintést igényel, és az is, hogy a megfelelő mentális és egészségi állapot követelményét sem lehet csakis az idősebb korhoz kötni.

A személyes érdeklődésemre adott konkrét feleletek megerősítettek érzéseimben és a vezetéshez való hozzáállásomban, minden ismerősöm szinte ugyanazt mondta ki hangosan, amin én magamban is morfondíroztam. A beszélgetések alapján úgy látom, hogy  az általam megkérdezett nem kevés hatvanas, hetvenes megfontoltan, tudatosan tervezi meg a kis- és nagyvárosi, országúti volán mögötti közlekedését. Vannak, akik fiatalokat is megszégyenítő biztonsággal gurulnak a négy keréken, a többség azonban útvonalat tervezve, rövidebb távra indul, ha nagyvárosi  utazás szükséges, lehetőleg kevésbé forgalmas helyen közlekedik, vagy csak saját, ismerős környezetében autózik. És vannak olyanok is, akik önként visszavonulnak a vezetéstől.

Legtöbben tudatosan szembenézve önmagukkal vállalják fel az autóval való közlekedését.

Ugyanakkor az idősebb korúak között is vannak, akik nem hajlandóak szembesülni a korral járó változásokkal. Ez azonban kortól független, mert bármely más korcsoportban is ugyanennyien vannak, akik rosszul mérik fel saját vezetési képességeiket.

   Izzy