Van-e tipikus amerikai étel?

Az igazat megvallva, nem tudnám megmondani, van-e tipikus amerikai étel a hot-dogon és hamburgeren, meg talán a „fried chicken"-en  (rántott csirkén) kívül. Tény, hogy sok zöldséget, salátát fogyasztanak, de mellette rengeteg kenyeret és zsömlét is. Meg chipset és sült krumplit. Egyszóval eléggé egészségtelenül táplálkoznak. Nézzük például az alapanyagokat. A szupermarketekben külsőre szebbnél szebb húsok, felvágottak, zöldségek és gyümölcsök kelletik magukat. A  látszat azonban csal – ízben ezek fel sem vehetik a versenyt a mi magyar termékeinkkel. Ennek oka, hogy a vágóállatokat és a baromfit hormonokkal, antibiotikumokkal és hasonló tömegnövelő szerekkel kezelik, amelyek benne maradnak a húsban, tejben, tojásban is.

Zöldségtál    Forrás: Flickr

A zöldségek és gyümölcsök is vegykezeltek és génmódosítottak. Ha bio – ahogy ők mondják, “organikus” – árut akarunk venni, akkor igencsak mélyre  kell nyúlni a pénztárcánkba, mert azok jóval drágábbak. Első látogatásom alkalmával a szupermarketben vásároltam húst a leveshez. Látszatra gyönyörű marhahúsdarab, közepén kis velőscsont-karikával, ami azonban főzés után valami gusztustalan színűvé és állagúvá változott, s az íze nem is emlékeztetett húsra.  Fiaméknak, akik ott élnek, elég hosszú időbe telt megtanulniuk, hol, mely üzletekben érdemes vásárolniuk. Szerencsére sok kolóniának van saját boltja (olasz, orosz, lengyel, koreai stb.), ahol elfogadható minőségű húst, felvágottat, tejterméket, pl. túrót, stb. kaphatnak, ami a szupermarketekben  ismeretlen.

Ebéd a parkban        Forrás: Commons Wikipedia

Érdekesek az étkezési szokásaik is. Amerikában a főétkezés (dinner) a tulajdonképpeni vacsora. A déli étkezés (lunch) legelterjedtebb fogása a szendvics, amit  salátával és/vagy sült krumplival, esetleg levessel kombinálnak. Biztosan mindenki látott már amerikai filmekben a parkban üldögélő vagy épp a gyepen heverésző, szendvicset vagy burgert fogyasztó hivatalnokokat. Nos, ők így ebédelnek.

Nekem eleinte rém furcsa volt, hogy amikor beültünk délben valahova, az étlapon leginkább csak szendvicsek szerepeltek. Ezeket nem feltétlenül úgy kell elképzelni, mint két szelet kenyér közt valamilyen felvágott vagy sajt. Rendkívül változatos, összetett, sokszor többemeletes műalkotások, sokféle töltelékkel (hússal vagy hallal, zöldségekkel, szószokkal). Van, hogy a kenyér csak egyfajta köret, de feltétlenül szerepel a tányéron. Este viszont van leves, főétel és többnyire desszert is.

Terítés vendéglátáshoz

Amikor fiaméknál időztem, az ismerőseik többször meghívtak bennünket ebédre vagy vacsorára, vagy a gyerekeim hívtak vendégeket. Az első meglepetés számomra az volt, hogy a legtöbb helyen állófogadás-szerűen zajlott a vendégség: az asztalra ki voltak készítve az ételek, italok és a papír- vagy műanyag tányérok és poharak. Mindenki akkor és azt szedett magának, amit akart, s állva, a többiekkel cseverészve fogyasztotta az ételt, ami leggyakrabban ugyancsak burgerekből, virsliből, kolbászokból, salátákból, chipsekből és mártogatósokból állt. Érdekes, hogy felszeletelnek egy csomó nyers zöldséget (répát, uborkát, paprikát, szárzellert, paradicsomot, karfiolt, spárgát,  sőt gombát és cukkinit is), s ezeket különféle szószokba mártogatják. Ezt leginkább olyan családoknál tapasztaltam, ahol a pár egyik  vagy mindkét tagja amerikai volt. Európai, ázsiai és kubai származású ismerőseik azonban többnyire a hazai konyhájuk szellemében készült,  „rendes” meleg ételeket szolgáltak fel.

Barbecue - sütő

A vendéglátás elengedhetetlen kelléke a szinte minden háznál megtalálható Barbecue-sütő. Amerikai módra ezek sem olyan, nálunk használatos kisebb grillsütők, hanem hatalmas monstrumok, amelyek néha füstölésre is alkalmasak. Kinn állnak a nyitott teraszokon, jobb esetben a hátsó udvarban, de senki nem akarja elvinni őket.

Érzékeny a torkom, nem bírom a hideg italokat. Amerikában azt is meg kellett tanulnom, hogy minden italrendelésnél külön szólni kellett: jég nélkül kérem. Ugyanis mindent, ami hűthető, úgy szolgálnak fel, hogy először a poharat félig feltöltik jéggel. Unokáim  megszokták már,  semmi bajuk sincs tőle.

Pekingi kacsa előtte és utána

Még egy érdekesség van a tarsolyomban, ami ugyan nem az amerikai, hanem a kínai gasztrokultúrához kötődik, de New Yorkban  történt az eset. Fiamékkal elmentünk egy elegáns kínai étterembe pekingi kacsát enni. Sosem ettem még, és szerintük ott a legjobb. A felszolgálás a következőképpen zajlott: a megsült kacsákat kihozták egészben, megmutatni. Utána elvitték és felszeletelték. De nem ám darabokra, hanem a hús legtetejét a bőrével együtt vékonyan leszelték a  csontokról, úgy, hogy a váz egészben maradt, és csak a szeleteket tálalták fel. (Mert, mint kiderült, ennél a fogásnál  a bőr a lényeg.) Majd megszakadt a szívem, amikor láttam, hogy mennyi finom husika maradt ott a csontokon! Igaz, ezeket a csontokat aztán megfőzik levesnek, tehát nem vesznek kárba, de én szívesen lerágicsáltam volna róluk a maradék húst.

        Miranda