Egy kis szegedi egzotikum

Utoljára 13 évvel ezelőtt látogattam városunk e csodálatos arborétumába. Akkor 3 éves unokámat vittem oda mintegy kirándulásképpen, korábban pedig óvodásaimnak mutattam be az évszakok változását a gyönyörűséges kertben. A nézgelődés, megfigyelés után mindig szakítottunk időt egy kis mozgásra, szaladgálásra.

Az idei, 12. alkalommal megrendezett Lótusznapokra való látogatás aktualitása ugyancsak gyerekprogramnak indult, ugyanis szívesen társultam húgomhoz, és itt nyaraló 3 kiskorú unokájához.

Rokon gyerekekkel a Fűvészkertben

Itt jegyzem meg, hogy a belépők ára igazán nem volt megterhelő, és félóránként ingyenes buszok szállították a látogatókat a Füvészkertbe.

Csak ámultam és bámultam, hogy mennyi újdonság fogadott a hatalmas botanikus kertben, azon túl, hogy 2 napon át változatos műsorok tarkították az amúgy is színpompás területet.

12. éve ünneplik a tóban megújuló indiai lótusz virágzását, távolkeleti hangulatot varázsolva, zenével, tánccal, ízekkel, illatokkal. Július végén látható ugyanis az indiai lótusz teljes pompájában.

Erre a lótuszfajra Győrffy István talált rá 1932-ben egyik gyűjtőútja során az Csongrád megyei, óföldeáki Návay kastély parkjában. Innen származnak az első tövek, amiket lovaskocsin szállítottak a szegedi Füvészkertbe.

A rendezvény most is tömegeket vonzott, de a látogatók sokasága eloszlott a hatalmas területen. Volt, akit a próbával egybekötött jógabemutató, másokat a tradicionális indiai táncbemutató érdekelt, megint másokat a szitárzene vonzott.

Ki lehetett próbálni a különböző harcművészeteket, pl. a tai-chit, az aikidót, a taekwondot, és a kung-fut.  Vegetariánus ételeket lehetett kóstolni, előadásokat hallgatni Kínáról, a meglepetések országáról, az örökké tiszta lótusz-, a lélek tisztaságáról, a karma fogalmáról és jelentőségéről napjainkban, stb.   A jógán belül új fogalommal ismerkedtem. Az acroyoga egy ötvözet: a jóga, az akrobatika és a gyógyító thai masszázs összeolvasztásával keletkezett.

A kínai opera-énekesnő

Mi egy kínai koloratúr szoprán énekesnő, Carolyn Zhang Yu messzire csengő, csalogató hangjaira érkeztünk éppen. Ő az egyetlen aktív kínai opera-énekes Magyarországon. Kínai tanulmányai befejeztével Szegeden képezte tovább magát. Tökéletesen beszél, és persze énekel magyarul. Ennek tanúja is lehettem.

Tovább sétálva a rokon gyerekek egy sátor alatt színes kövek szórásával mandala képet alkothattak a földre guggolva. Máshol, a lugasban origami hajtogatásra volt lehetőség. Emellett vásárolni lehetett színes távolkeleti ruhákat felnőttek, gyerekek részére egyaránt.

Legizgalmasabb és legszebb látványt természetesen az egész tavat benépesítő, nyiladozó és kinyílt lilásrózsaszín lótuszok jelentették, a köztük  bölcsen üldögélő Buddha-szoborral. A tóban néha előbukkantak kis teknősök, békák is.

Betértem nosztalgiázni a pálmaházba, ami egy mesterséges halastóval gazdagodott, kedvesen cikázó aranyhalakkal. Itt is, és továbblépve is csobogók hűsítették a párás meleget.

Két gyönyörű, fiatal hölgy színpompás indiai ruhában fotózkodott, egzotikus látványt nyújtva. Valószínűleg a Parvati táncklub tagjai voltak. Táncukról sajnos lemaradtam, de a YouTube őrzi a tavalyi fellépésüket, ami itt megtekinthető:

https://www.youtube.com/watch?v=0ChnuDFQnLc&feature=share&fbclid=IwAR0zxhQ4FPC-X0hLNtGlxJaMcEErlaOE84cscXuM-vz8UnlUFsuIeKOdb2E

A pálmaházat és a tavat elhagyva újból egy számomra új, mesterséges zubogóhoz érkeztünk, majd a rózsakertet jártuk körül.

Húgom unokái már látták a lepkeházat, így ők inkább képet festettek. Egyedül léptem be a „röpködő virágok” birodalmába, amely ez év május1-től szeptember 30-ig látogatható. A növényi sokféleség mellett 20 lepkefaj varázsolt el bennünket, hol ránk szállva, hol vidám táncot lejtve, néha pedig a lepkeetetőn megpihenve, lakmározva. Odahelyezett gyümölcsszeletek nedvét szippantják.

Lepkenapközinek is nevezhetném. Néha egy-egy látogató arcának ütközött egy csapongó pillangó, nagy derültséget kiváltva. A 30-35 fokos párás melegről teljesen megfeledkezve gyermeki rajongással csodáltam a természet alkotásait, egyszer a színes ruhámon landolt egy gyönyörű példány, de ilyen közelről nem tudtam lefotózni. Egyébként sem tudtam követni a kamerámmal cikázásukat, ezért kicseleztem őket, és megvártam, míg ők táncolnak a látóterembe.

https://www.youtube.com/watch?v=fjUTawYTs-U&feature=share&fbclid=IwAR0Lo6Ouzb-JoaAHx-SvqLX3ijFQ7guXJr1uXJkgytc9KnrQxotenWJwnZI

A kétórás séta után kellően elfáradva a kijárat felé még sikerült egy kis szitárzenét meghallgatnom.

Ezzel búcsúztam a városomban karnyújtásnyira lévő spirituális délutáni élménytől.

                                                                          saját fotók

   Annaróza