Portugáliai kalandozások

Portugália – szerintem méltatlanul – nem tartozik a felkapott turista-célpontok közé. Úgy vágtam neki az útnak, hogy szinte semmit sem tudtam róla, s végül életem egyik legszebb kirándulása lett  a Lisszabonban és környékén töltött öt nap. Lenyűgözött, elvarázsolt ez a város piros cseréptetőivel, mór stílusú, csempével kirakott házaival, szebbnél szebb kovácsoltvas erkélyeivel, s nem utolsósorban fekvésével.

Az európai kontinens legnyugatibb  fővárosa az Atlanti-óceánba ömlő Tejo  tölcsértorkolatánál helyezkedik el. A folyó itt nagyon széles, nekem úgy tűnt, vetekszik a Balatonnal. A történelmi városnegyed Rómához hasonlóan hét dombra épült, de az 1755-ös földrengés során 85%-ban elpusztult. Az újjáépítés Pombál márki nevéhez fűződik, elgondolása alapján a központ nyílegyenes, derékszögű utcahálózatból és egyforma méretű házakból áll.

Más negyedeiben azonban, amelyekben nem tett kárt a földrengés (pl. Alfama), megmaradtak a  dombokra kapaszkodó szűk, girbe-gurba kis sikátorok. Itt közlekedik Lisszabon egyik nevezetessége, a híres sárga 28-as villamos.

Az ezen való utazás felér egy városnézéssel. Bármikor leszállhatunk egy-egy nevezetességnél (pl. a Sé katedrálisnál), aztán ugyanazzal a jeggyel visszaszállhatunk egy másik szerelvényre (ha jól emlékszem, egy órán belül).

forrás: Pixabay

Néhol olyan keskenyek az utcácskák, hogy a kocsiból szó szerint megérinthetjük a kezünkkel a házak oldalát, a gyalogosoknak pedig egészen a falhoz kell simulniuk, hogy elférjenek.

Ez a villamos kapaszkodik fel a  város felett magasodó Szent György várhoz, ahonnan pazar kilátás nyílik a cseréptetős házakra és a Tejóra. 

A túlsó parton található a  82 méter magas talapzaton álló, Lisszabon városa felé forduló,  28 méter magas Krisztus király szobor, ami a riói Megváltó szobrát idézi.

Az óvárosban kószálva megcsodálhatjuk a Santa Justa felvonót, amely egy közterületi lift, és két városrészt hivatott összekötni. 

A folyópartra nyílik a Kereskedők tere, ahol a földrengés előtt a királyi palota állt. Most a Diadalív és I. József portugál király szobra a fő nevezetessége.  

forrás: Wikimedia

A parton nyugat felé sétálva áthaladunk Európa leghosszabb hídja alatt: neve Vasco da Gama, hossza a viaduktokkal együtt 17,2 km.  A közelében találjuk a Felfedezések emlékművét, amely  Portugália sok híres felfedezőjének, utazójának és uralkodójának  nevét örökíti meg.  Innen indultak útnak a bátor tengerészek, hogy új földrészeket, országokat fedezzenek fel.

Vele szemben épült a világörökség részét képező, csodálatos Szent Jeromos kolostor. 

Lélegzetelállítóan  gyönyörű a faragott kőcsipkékkel díszített kerengője. 

Vasco da Gama ebben a kolostorban nyugszik.

Innen egy kilométerre találjuk az ugyancsak a világörökség védelme alatt álló Belém tornyot. A bástyát erődnek szánták, s egyben a Felfedezések kora szimbólumának. Itt már érezni lehet az óceán sós illatát, hallani a sirályok vijjogását.

Az úton tovább autózva elénk tárul az Atlanti-óceán fenséges panorámája. Pálmafák sorfala mentén haladunk Estoril felé, amely egy luxusvillákkal beépített üdülőhely.

Estoril közigazgatásilag Cascais része, amely ugyancsak kedvelt turistacélpont és üdülőhely. A 19. században a portugál királyi család itt töltötte a nyarakat.

Utunk a sziklás tengerparton kanyarog tovább Cabo da Roca, Portugália és kontinensünk legnyugatibb pontja felé. A kietlen szikla mintegy 140 méterrel van a tenger szintje felett, tetején egy  világítótorony áll és néhány turistalétesítmény.

Kegyetlen szél tépázta itt a ruhánkat, hajunkat, tarajos hullámok ostromolták a mélyben a talapzatot. Az emlékmű közvetlenül a sziklaperemen áll, s tovább már nincs semmi, csak a végtelen óceán.

forrás: Wikimedia Commons

Gondolatban leróttam tiszteletemet azok előtt a vakmerő hajósok előtt, akik neki mertek vágni az ismeretlennek, a háborgó tengernek, akiknek mai ismereteinket, tudásunkat köszönhetjük.

A Szikla-fokról  Sintra felé indultunk. Ez a mesés kisváros ugyancsak a világörökség része, s a 19. században a portugál királyok nyári rezidenciája volt.  

Egymást érik itt a szebbnél szebb kastélyok, paloták, s a táj is lélegzetelállítóan szép, dombok, völgyek, parkok, erdők tarkítják. Egy elvarázsolt világban éreztem magam.   

                                 Saját felvételek, Pixabay, Wikimedia

     Miranda