Az ország apraja-nagyja együtt énekel

Észtországban 1869 óta él a dalos ünneplés hagyománya. Ötévente közös énekléssel, tánccal fejezik ki nemzeti összetartozásukat, az idén tartották a 27. Dalosünnepet Tallinnban.

1972-ben már jártam egyszer Tallinnban. Egy amatőr ifjúsági kórusban énekeltem és meghívtak bennünket, hogy három észt városban adjunk önálló koncertet. Nagy sikert arattunk a fellépéseinkkel, a vendéglátók sokféle módon kedveskedtek nekünk. Többek között elvittek bennünket a Dalosmezőre, felállhattunk a hatalmas, 30 ezer énekesre méretezett kóruspódiumra is (mi 80-an szinte elvesztünk benne!). Ám amikor a karnagyunk (kb. 100 méterre tőlünk) megadta a hangot és énekelni kezdtünk, igazi csodának lehettünk részesei: hangunk megsokszorozódva zengett, hihetetlen erővel szólt. Felejthetetlen volt és maradt! Ennyi éven át dédelgettem magamban a tervet, hogy ismét visszatérhessek Tallinnba és egyszer részt vehessek a Dalosünnepen.  2019 július elején valóra vált az álmom.

 A nézőkkel teli Dalosmező

Ötévente rendezik meg a Tánc- és Dalosünnepet, (az idén a XXVII.-et tartották), amikor az ország apraja-nagyja a fővárosban együtt ünnepel. Előkerülnek a hagyományos viseletek, szőttes szoknyák, hímzett ingvállak, mellények, kalpagok, főkötők és sapkák, hagyományos fejdíszek. A leányok, asszonyok búzavirágból, margarétából, mezei virágokból koszorút fonnak, és így felékesítve, ünneplőbe öltözve vonulnak végig a városon, 6 kilóméteren át. Dalolva-táncolva jutnak el a Dalosmezőre (Lauluväljak).

A Dalosmezőt a gyakorlatlan szemlélő stadionnak nézhetné: egy hatalmas, lépcsőzetes, fedett lelátónak, amellyel szemben nagy füves térség terül el. Nem lelátó az, hanem kóruspódium, a föléje magasodó, parabola alakú, fa boltozatú tető optimális akusztikus teret képez, amelyet fölerősít a közeli tenger és a szemközti domboldal.

Az üres Dalosmező - ahogyan a főpróbán a dalosok látták

Az észtek legalább egy évvel korábban elkezdik a felkészülést a Dalosünnepre. Sok mai zeneszerző kifejezetten erre az alkalomra komponál kórusműveket, kialakul a műsor, a fellépők sorrendje. Az egyes kórusok, iskolai énekkarok, leánykarok, női kórusok, fiú- és férfikórusok, munkahelyi dalárdák, falusi vagy városi közösségek szorgalmasan gyakorolnak, énekelnek, örömmel tanulják a műveket. Természetesen a városi és iskolai zenekarok is készülnek. A felvonuláson és a közös szerepléseken nem vehet részt automatikusan minden kórustag, csak a legkiválóbbak, a leginkább felkészültek.

Megyék, járások és falvak delegálják dalos képviselőiket, a 7 évesektől az elektromos rollerrel felvonuló egészen idősekig, a nézelődő „szurkolók” hangos éljenzése-biztatása közepette. A kisgyermekes szülők sem maradnak otthon, az egyik férfikórus felvonulói közt babakocsiban gyermeküket toló fiatal férfiak csapata vonult. Anyukák a hátukra kötözött baba-hordozóban vitték kisgyermeküket, ők sem akartak lemaradni egy ilyen eseményről.

Dalolók felvonulás Tallinn utcáin

Lenyűgöző volt a viseletek színes kavalkádja. Az éghajlatnak megfelelő gyapjú szőttes szoknyák sokféle változata, a hímzések és díszítések alkalmazása a blúzokon, főkötőkön, a férfiak ingén, övén, mellényén, tarisznyájuk pántján az összetartozást fejezte ki. Ne gondoljuk, hogy idejétmúlt, kényelmetlen ruhadarabokat öltöttek magukra. A mai kornak megfelelő, kényelmes, hordható, ugyanakkor szép ruhákban pompáztak gyerekek, felnőttek egyaránt.

Az ünnepség 4 napig tartott: az első két napon, a Táncünnepen (Tantsupidu) a résztvevők közös táncokkal, látványos formációkkal lepték meg a közönséget. Itt is érzékelhető volt, hogy elsősorban a maguk örömére táncoltak a fiatalok és az idősebbek is.

Este 9 felé a Táncünnep résztvevői Tuljak-ot táncolnak - mindannyian, együtt

A Dalosünnep résztvevőin látszott, hogy mennyire szeretnek énekelni. A vasárnapi, majdnem 8 órás műsort a gyermekkórusok programja nyitotta meg. Legalább 20 ezer gyerek énekelt koncentráltan, lelkesen, tanítóikkal együtt a hatalmas pódiumon. (A nyári szünidő kellős közepén!!!) Csengő hangjuk betöltötte a teret.

 A gyermekkórusok

Egy-egy sikeres szám végén maguk a dalosok kérték az ismétlést… kik, ha ők nem, hiszen tudták, hogy mindig lehetne még jobban előadni valamit. 

Gyönyörűen szóltak az egyesített női karok műsorszámai is.

A női kórusok egyik szép, ritmusos dala

A mintegy százezer főnyi közönség népünnepély-szerűen a füvön ülve követte a műsort, zászlókat lengetve, vidáman, felszabadultan. Az első sorban ült gyermekeivel (egyszerű fapadon, hagyományos öltözetben, egykori iskolájának egyensapkájával a fején) az államelnök is, a 49 éves Kersti Kaljulaid, természetesen ő is együtt énekelt a dalosokkal, a közönséggel.

Bámulatos volt a szervezés és lebonyolítás, az a természetes összhang, amellyel a kórusok le- és felvonultak a pódiumra, gyerekek és felnőttek magától értetődő rendben vettek részt ezen a fantasztikus ünnepen.

Tallinn Nömme kerületének pedagógus énekesei – a fellépésre várakozva

Mi, akik külső szemlélőkként érkeztünk, a dalosok énekét hallgatva aktív résztvevőkké váltunk az ünnep végére. Az észtek dalban fejezték ki hazafiságukat. Nem valaki, vagy valakik ellen, nem mások rovására, hanem saját maguk gyönyörűségére énekeltek a szülőföldjükről, lengették a zászlócskákat. Őszinte örömmel, egy 150 éves hagyományt követve. „Apáink országa a föld, amit szeretünk…” dalolta százezer ember az ünnep végén, meghatottan, igazi átéléssel. Az észt himnusz elhangzása után hunyt ki a 4 napos rendezvény tiszteletére meggyújtott láng.

Az észt himnuszt mindenki együtt énekli

Hazafelé gyalogosan tettük meg az utat. Boldogok voltunk, csakúgy, mint a résztvevők, akik a sokórás állás és várakozás ellenére sem tűntek fáradtnak.

            Petra unokám új szerzeményével a fején este 10-kor, a koncert után

Ez az élmény felejthetetlen, egy életre szól. Talán jobb lehetne a világ, vagy legalább Európa, ha az ilyen lélekemelő eseményekről is hírt adna a világsajtó. A mi blogunk megpróbálja.

Fotók: Kaie Kivistik és Sebestyén Anna

     Fodor Anna