A gombászás testet-lelket felüdítő élmény

Az őszi napsütés kicsalogatott az erdőbe, jóllehet nem csak sétálni mentünk, hanem gombát szedni, azaz gombászni. Nelli barátnőm gyakorlott gombász, régóta szerettem volna csatlakozni hozzá és most végre összejött egy közös túra, melyen unokaöccse Gábor és annak tacsija is résztvettek. A Gödöllői dombság egy tölgyfa erdejének szélén parkoltuk le a kocsit és indultunk neki kosárral és egy éles késsel felszerelkezve. Karcsú őzlábgomba

Egy órakor a ritkás tölgyfaerdőbe még besütött a nap, a fák már teljesen csupaszok voltak, a talajt vastag, száraz lomb borította. A csend, a tiszta levegő és a lábunk alatt zizegő levelek már önmagukban és felüdülést jelentenek egy városi embernek. Alig pár métert tettünk meg, amikor szembejött velünk egy pár, őzlábgombával megrakott kosarakkal. Örömmel  rögzítettük a látványt, abban bízva, hogy mi is hasonlóan felpakolva fogunk távozni.

Nem ismervén a gombákat, Nelli igazított el, hogy tudjam, mit érdemes felszedni. A pereszke gombát már kezdtem felismerni, bár apró, szürke kalapjára nem volt könnyű rábukkanni az avarban. Több gombafajtát ismeretlennek vélt barátnőm, így azokat csak lefényképeztem, de nem szedtem fel. Nem ehető gombafajta

Beljebb haladva az erdőbe túrásokat láttunk, melyeket vaddisznóknak és szarvasoknak tulajdonítottunk és reméltük, hogy nem fogunk velük találkozni. Már kezdtük gyanítani, hogy vasárnap lévén, a hétvégi turisták az összes  őzlábgombát összeszedték előlünk, amikor Nelli üdvrivalgása jelezte, hogy megérkeztünk a „kincs” lelőhelyére. Amerre csak néztünk, kisebb- nagyobb foltokban fehéres-drappos  kalapokat láttunk. Megtaláltuk az őzlábgombákat

„Ilyen érzés lehetett, amikor Jocky Ewing (a Dallas című amerikai TV sorozatban) olajat talált” – jegyezte meg Gábor. Valóban, csodás érzés volt a kecses őzlábakon álló, széles, pikkelyes kalapokért lehajolni és egy késsel elvágni a szárukat, majd a kosárba tenni a „zsákmányunkat”. Nelli  elmagyarázta, hogy a gombát a földtől és levelektől megtisztítva, konyhakészen kell  elrakni a kosárba. A gombák hívogatóan csalogattak egyre beljebb, miközben kosarunk egyre nehezebb lett. Kezdtem a hajolgatásban elfáradni és éhesen egyre gyakrabban jelent meg képzeletemben egy tál rántott gomba képe. Kiszáradt taplógomba

Természetesen egy szakértő bevizsgálása nélkül nem is gondoltunk volna a gombák elfogyasztására, és visszaérkezve a kocsihoz, telefonon próbáltuk megtudni, nyitva van-e  a gombavizsgáló. Szerencsénkre kiderült, hogy a 14. kerületi Bosnyák téren vasárnap is fél 6-ig van nyitva a gombaszakértő, aki aztán darabonként átvizsgálta a kosarunk tartalmát, kidobva a fogyasztásra nem alkalmasokat és  azt is elmagyarázta, milyeneket ne szedjünk legközelebb. Megtudtuk, hogy az őzlábgomba a csiperkefélék családjának egyik csoportját jelöli, és vannak köztük mérgező fajták is.

Boldogan tértem haza életem első gombászásának pazar eredményével, egy fél kosár őzlábgombával, valamint egy maréknyi pereszkével. Férjemnek nem volt ugyan kedve eljönni  gombászni, de annál nagyobb kedvvel fogott hozzá a gombák kirántásának, és egy negyed óra alatt pompás estebédet (négy óra körül) varázsolt, miközben én egy nagy adag vegyes salátát dobtam össze hozzá.

Másnap tojásos gomba volt a reggelink, és gombapörkölt az ebédünk.

Ami még megmaradt, abból adtam a szomszédasszonynak (aki  gombás rizst fog belőle készíteni sült hús mellé), és még egy kis mennyiséget blansírozás (egy percre forrásban lévő vízbe téve) után, dobozokba rakva lefagyasztottam.

Testet-lelket felüdítő élmény volt az őszi erdőben való kellemes, beszélgetős séta,  jutalomnak éreztem, hogy még gombával is megajándékozott a természet. Először éltem meg, milyen remek dolog saját szedésű, friss erdei gombát enni!

                Képek forrása: saját felvételek

   Cecilia