Játszani jó!

Forrás: peakpx

Játsszunk? Játsszunk! Ez a két szóból álló kérdés-felelet nem kisgyerekek között hangzott el, akiknél lételem a játék, hanem a hetvenkedő, több évtizedet megélt két barátnő között,  mert „Játszani jó!” Nemcsak jó, de hasznos is. Miért? Mert szórakoztat, bút felejtet, gondolkodtat, azaz igénybe veszi, megmozgatja, ébren tartja hanyatló memóriánkat.

Ez a közös tulajdonság megfigyelhető gyereknél és idősnél, hogy mindkettő szeret játszani.

A gyermek játszás közben, utánozva a felnőtteket beletanul a jövőben reá váró feladatok szerepébe. Az igazi „régiség” viszont, miután az idő sem sürgeti, szívesen tér vissza a régi, gyermeki kedvtelésekhez. Játszik! Mert játszani jó!

Ez történt az elmúlt vasárnap délutánján, amint Marcsi dolga végeztével becsengetett Iluci barátnőjéhez, kivel gyermekkoruk óta „egy húron pendülnek”, azaz közös a külső és belső világuk.

-De jó, hogy jöttél Marcsikám! Már éppen azt latolgattam magamban, hogyan tegyem kellemessé ezt a szabad vasárnap délutánomat. Gyermekeim kirándulnak unokástól, én pedig már kezdtem unatkozni. Ismered a szemem miatti állapotomat, miszerint sokáig nem tudok olvasni, a televízió műsora sem csábit, sok benne az ismétlés.

-Tudod mire gondoltam? Játszani fogunk! Akarod?

 -Persze hogy akarom, de mit játsszunk? Kitaláljuk! Előbb fogyasszunk a sütimből a tejszínes kávé mellé, aközben bukkannak elő a jó gondolatok, én már tapasztaltam!

-Mihez volna kedved Marcsikám? Marcsi gondolkodott. -Kártyázáshoz nincs kedvem, römizni sem szeretnék, de még sakkozni sem akarok.

Iluci gyorsan kitalálta. -Akkor dámázni fogunk.

-Drága barátnőm, mi az a dámázás? – ilyet még nem játszottunk.

Iluci megnyugtatta, hogy igen egyszerű, szórakoztató játék. -Ne félj Marcsikám, az ötéves Dani unokámnak is megtanítottam. Aki hamarabb ér be a túl félre a sakktáblán, az lesz a dáma.

-Hát jó, játsszunk, szólt Marcsi kissé bizonytalanul.

Következett az asztal szabaddá tétele, és a sakktáblán máris ott sorakoztak a fehér és fekete parasztok, indulásra készen.

Játék közben folyt a tere-fere. Váltás közben egy-egy darab süti is elfogyott üdítő kíséretében, ám Marcsi kíváncsiságát felkeltette a „dáma” megnevezés, meg akart győződni  eredetéről.

Iluci saját ismereteire támaszkodva megpróbált válaszolni. Ő úgy véli, hogy a régmúlt világban, ahol a dámák, azaz „úrnők,  vagy úri hölgyek”, kikre igazán kevés feladat hárult a mindennapokban, ezt a játékot játszhatták legszívesebben, mert a kevés szabályt könnyedén elsajátíthatták. Talán onnan ered a „dáma” megnevezés.

Nos akkor ez alkalommal mi is dámák vagyunk? – tette fel a kérdést Marcsi.

Bizony, bizony! Mi már ”dámázkodhatunk” Marcsikám! Mi, akik idő-milliomosokká váltunk, saját kedvteléseinknek  élhetünk, főleg ha ilyen szürke, esős, novemberi, vagy éppen zimankós téli időben együtt játszhatunk.

Várlak ezután is, mint egyik dáma a másikat!

Mert játszani jó!

      Zsazsa