Gyermekkori karácsonyok emléke

Fortepan - Zsohár Zsuzsa

 „Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.”    Márai Sándor

Ilyenkor, advent közeledtével, gyakran előjönnek gyermekkori karácsonyi emlékeim. Akkoriban, az 50-es években, még nagy telek jártak. Apám mesélte, volt olyan, hogy reggel a bejárati ajtót nem lehetett kinyitni, annyira befújta a hó. Az ablakon kellett kimásznia, hogy el tudja takarítani.  Emlékszem, olykor iskolába menet majdnem térdig ért a hó. A korai munkába menők nyomaiba lépkedve küzdöttem át magam az utcákon. A vékony cipőm átázott, a lábam majd lefagyott. Nem volt akkor még csizma, hócipőt is jóval később kaptunk. Úgy védekeztünk a hideg ellen, hogy a mezítelen lábunkra, a pamutharisnya alá újságpapírt tekertünk, az valamelyest melegített. Kesztyű helyett pedig muffot hordtunk. Ez egy kis, meleg szőrmezsák-féle volt, amit a nyakunkba akasztottunk, két oldala nyitott volt, oda dugtuk be a kezünket. 

Forrás: Fortepan - Miklós Lajos

 Sokszor volt havas, fehér karácsonyunk, amit rettentő izgalommal vártunk. Advent beköszöntével igyekeztünk még szófogadóbban, még jobban viselkedni, még többet segíteni az előkészületekben, a házimunkában. Mi úgy tudtuk, hogy a karácsonyfát és az ajándékokat a Jézuska hozza (apai nagymamánk buzgó katolikus volt, minden vasárnap templomba járt és bennünket, gyerekeket is vitt magával, hittanra jártunk, elsőáldoztunk, bérmáltunk).

Forrás: Fortepan - Baráth Endre

 Szenteste kizártak bennünket a konyhába, s csak a felnőttek „segédkezhettek” benn a szobában a Jézuskának. Reszketve vártuk, mikor szólal meg a csengő, s végre bemehettünk a szobába, ahol ott állt az égig érőnek tűnő, gyertyafényben sziporkázó, csillagokat ontó fenyő. Pedig hol volt az a fa – díszességében – a mai, lámpafüzérekkel és színes csodákkal teleaggatott karácsonyfáktól! Mai eszemmel már értem, micsoda ötletekkel, fortélyokkal sikerült szüleimnek igazi karácsonyi hangulatot, terített asztalt, szerény, de óriási örömet okozó ajándékokat előteremteniük jóformán a semmiből.

Forrás: Fortepan - Cholnoky Tamás

 Volt olyan év, hogy karácsonyfára sem futotta, de leleményes apám fenyőgallyakból barkácsolt fát, mert anélkül nem ünnep az ünnep. A díszek is saját kezűleg készültek. Arany- és ezüstpapírba burkolt dió, házi sütésű habcsók és mézeskalács-figurák, színes papírból, sztaniolból kivágott-ragasztott kosárkák, girlandok, szívek, némi vatta és csíptetős gyertyatartók – ez került a fára. No meg szaloncukor, amit az ínségesebb időkben nagyanyám maga főzött. Amikor nagyobb lettem és már tudtam, hogy nem a Jézuska hozza a karácsonyfát és az ajándékokat, magam is részt vettem a díszek készítésében, s ez még nagyobb örömöt okozott.

Unokám készítette karácsonyi ajándék

 Hogy milyen ajándékokat kaptunk? Elsősorban ilyenkor vettek nekünk ruhafélét – sapkát, sálat, nadrágot, kesztyűt. A mai gyerekeknek ez már nem ajándék – mi rettenetesen örültünk neki. Másodsorban könyvet – ezt minden alkalommal, és szintén nagy öröm volt. És mindig kaptunk azért valamilyen játékot is, babát, építőkockát, de legtöbbször társasjátékot.

Forrás: Fortepan - Konok Tamás

 Attól kezdve, hogy iskoláskorba kerültünk, mi, gyerekek is készítettünk valami meglepetést a felnőtteknek. Ekkor már kaptunk néhány fillér, rendszertelen időközökben kiadott zsebpénzt. Ezt legtöbbször félretettük és így sikerült összespórolni a karácsonyi ajándékra valót. Persze csak apróságok voltak: egy bögre, egy zsebkendő, egy borotvakrém. Emellé mindig készült valami rajz vagy saját kezűleg hímzett, varrt vagy ragasztott apró mütyür is. Mert ajándékot kapni jó, de ajándékot adni ennél sokkal, de sokkal jobb érzés! Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor felcsillan szeretteid szeme a díszcsomagolásból kibukkanó figyelmesség láttán, legyen az bármilyen csekélység.

Lányom gyerekkori karácsonyi üdvözlőlapja

 Mindig is arra tanítottam a gyermekeimet, unokáimat és növendékeimet, hogy semmilyen ajándékot nem szabad lebecsülni, lefitymálni. Azt kell szem előtt tartani, hogy az ajándékozó gondolt ránk, törődött velünk, örömet akart szerezni nekünk. Idejét, esetleg pénzét áldozta ránk. Háláljuk meg a figyelmességét.  Nem az ajándék mennyisége, ára határozza meg a karácsony hangulatát. Nem a fa magassága és a rajta csillogó díszek tömkelege. Czakó Gábor szerint „Az ünnep, amikor a lélek melege át tud törni a külsőségeken, az ünnep a remény közös megítélése…”

Figyeljünk egymásra!  Adjuk át magunkat a csodáknak, s várjuk együtt az Ünnepet!       

      Miranda