Egy romantikus osztálykirándulás
Forrás: pxhere
Emlékek egy titokzatos fiúról
A kis vidéki gimnáziumnak mind a négy évfolyamán 2–2 párhuzamos osztály volt. Az „A” osztály csak lányokból, a „B" vegyesen fiúkból és lányokból állt. A félreeső vasúti szárnyvonal mentén fekvő község középiskoláját jórészt bejáró diákok látogatták – a környék 8–10, vonattal vagy busszal elérhető falujának-községének ifjú lakosai. Helybéli tanuló csak nagyon kevés volt.
Vége felé járt az 1963–64-es tanév. A 3. A osztály lázasan készült a több napos pécsi kirándulásra. Osztályfőnökük, Erzsike néni, rendszeresen szervezett érdekes, iskolán kívüli programokat a „lányainak". Színházi előadások Pesten, közös mozizás, író–olvasó találkozó, kisebb kirándulások, egynapos kiruccanások a környéken. Jártak már a Börzsönyben és a Bakonyban is. Ilyen messzire azonban még nem merészkedtek, s szinte nem is akadt az osztályban olyan, aki járt volna azon a környéken. Érthető volt a lányok izgalma. Jólesett kimozdulni a szürke hétköznapokból, kikerülni a gimi szigorú fegyelme alól. Ilyenkor nem kellett viselni a mindenki által utált egyensapkát és a kötelező egyenruhát (a hideg évszakokban sötétkék köpeny, jó időben fehér blúz, kék alapon fehér pöttyös szoknya). Manapság szinte elképzelhetetlen, de a gimnáziumban tilos volt bármilyen kozmetikumot használni, rendhagyó frizurát viselni (hajfestésről nem is szólva!), és az ékszerek is tiltólistán szepeltek. Nem mintha ez a 30 fruska bővelkedett volna ilyesmiben – többségük egyszerű falusi családokban nevelkedett, nem jutott pénz divatozásra, de nem is engedték volna meg a szülők.
Gimnáziumi osztályom
Felvirradt a kirándulás várva várt napja. Az első éjszakára egy Abaliget környéki turistaházban szállt meg a csapat. A több órás utazástól, meg az aznapi látnivalóktól megfáradt lánysereg elfoglalta a 6–8 fős szobákat, megosztoztak az emeletes ágyakon. Vacsoraidőre járt, a gyors felfrissülés után levonultak a közös ebédlőbe. A turistaház vezetője, egy kedves, egyszerű asszony tálalta fel a hétköznapi vacsorát, kamaszfia segítségével. A lányok vidáman cseverésztek evés közben, de közben alaposan szemügyre vették a háziasszony fiát. Feltűnt, hogy a fiatalember, aki nem sokkal lehetett idősebb náluk, egyre a közelükben sertepertél, készségesen ugrik minden kívánságukra, le sem veszi róluk a szemét. A lányok persze úgy tettek, mintha nem vennék észre, de közben sokatmondó pillantásokat vetettek egymásra és fojtottan kuncogtak.
Ballagásom
A vacsora vége felé már tetőfokára hágott a hangulat – a 17 éves kamaszlányok, akikben tomboltak a hormonok, egy kis időre szerették volna elfelejteni a szülői ház és az iskola szigorát, és egyszerűen csak jól akarták érezni magukat. Bekapcsolták a rádiót és a tánczene ütemére önfeledt táncolásba kezdtek. Ez az osztály amúgyis híres volt arról, hogy ahol és amikor csak lehetett, táncra perdültek. Erzsike néni mosolyogva figyelte őket, de végül takarodót rendelt el.
Az egyik 8 fős társaság tagjai, alighogy a szobájukba értek, egymás szavába vágva kezdték tárgyalni a lenti eseményeket.
- Figyeltétek, hogy nézett ránk az a fiú?
- Szerintem valamelyikünk megtetszett neki!
- De ki?
- Fogalmam sincs.
- Egyszer sem szólalt meg, de a szeme, az majd kigúvadt!
- Nem is próbálkozott azzal, hogy felkérjen valakit táncolni!
- Elég gyáva!
- De helyes srác!
- Hát, nekem nem annyira tetszett.
Forrás: Pixabay
Lassacskán elcsitult a zsivaj. A lányok elhelyezkedtek fekhelyükön és leoltották a villanyt. Nyár eleje révén, meleg, barátságos este volt. Az ablak tárva-nyitva, odakint semmi fény, csak csak néhány csillag pislákolt az égen.
Kati közvetlenül az ablak mellett álló ágy alsó szintjén feküdt. Már az ébrenlét és az álom határán lebegett, gondolatait elnyomta a kintről beszűrődő tücsök- és kabócaciripelés. Ám egyszer csak kipattantak a szemei, mert valami berepült az ablakon és tompa puffanással landolt az alatta álló bőröndben.
- Jaj – sikkantotta rémülten –, lányok, valami állat beugrott az ablakon!
Egyikük a villanykapcsolóhoz szökkent és felkattintotta. Tágra nyílt szemmel meredtek a bőröndre, amelyben... egy mezei virágokból kötözött kis csokor hevert.
- Jesszusom! Valaki virágot hajított be nekünk!
- De ki?
- Biztos a lenti fiú! Így akarja tudomásunkra hozni, hogy tetszünk neki!
- Dehát az emeleten vagyunk! Hogy tudta egyáltalán bedobni?
Egyszerre több kíváncsi leányfej hajolt ki az ablakon.
- Láttok valamit?
- Itt alattunk egy tetőkiszögellés van! Az udvart nem is látni.
- Hát ez érdekes!
Forrás: pexels
Egy ideig még tanakodtak, végül újra lefeküdtek és leoltották a villanyt. Titokzatos hódolójuk mintha csak erre várt volna – újból bepottyant egy csokor virág.
Most már mindenki kiáltozni kezdett.
- Hát ez egyre érdekesebb!
- Hú, de romantikus!
Kati az ablakhoz lépett és kikiáltott:
- Köszönjük a virágot, ki küldte?
Válasz persze nem érkezett. Addig-addig viháncoltak, míg az osztályfőnök mérgesen be nem nyitott.
- Lányok, mi ez a zajongás? Miért nem alusztok már?
Megszeppenve hallgattak el, de egyikőjüknek sem akarózott elárulni, mi a lárma oka. Erzsike néni dohogva visszavonult, a lányok csendben emésztették a történteket. Egyszer csak: puff, puff, újabb két csokor érkezett. Már nem mertek hangoskodni, csak sutyorásztak egymás között, s várták az újabb küldeményt. De több virág nem jött.
Forrás: pixnio
Fáradtan, kialvatlanul ébredtek reggel. Öltözködés közben azon törték a fejüket, hogyan adják tudtára a gavalléruknak, hogy nagyra értékelik a figyelmességét.
- Tudjátok, mit? – vetette fel egyikük. – Felezzük meg mindegyik csokrot és tűzzük a ruhánkra!
- Jó ötlet!
A többiek kissé furán néztek rájuk, amikor így „felvirágozva” jelentek meg a reggelinél. Ebből megértették, hogy más nem kapott éjszakai ajándékot. Csak ők!
A fiú persze úgy tett, mint aki nem tud semmiről. Közömbös arccal szolgált fel a reggelinél. A lányok viszont sugároztak. Óriási élményt jelentett ez az éjszakai kaland. Kati nem is felejtette el soha.
Miranda
